Kincses: Nagyon nagy az egészségügyi törvény elutasítottsága

Kincses Gyula szerdán egyeztetett Pintér Sándor belügyminiszterrel a múlt héten elfogadott egészségügyi törvényről. Arra a kérdésre, hgoy ez miből állt, azt mondta: a miniszter azért hívta, hogy a készülő jogszabályok következő csomagjairól, azok elemeiről beszélgessenek, ezt nem egyeztetésnek, inkább konzultációnak nevezné. A tárcavezető felvetett három témát, amelyről konzultálni szeretne, ő viszont egy negyedikkel készült, ez volt a véleményük az elfogadott törvényről. Erről is beszéltek bő negyed órát, és a Pintér Sándor ígéretet tett arra, hogy valamilyen módon figyelembe veszik a kifogásaikat, nem zárkózott el a korrigálástól, írja a Klubrádió.

A háziorvosok először nagyon sérelmezték, hogy kimaradtak az említett törvényből, holott ez „így van rendjén”, hiszen az a törvény a közalkalmazottakat viszi át új jogállásba. A háziorvosok vállalkozók, „isten ments”, hogy ők e törvény hatálya alá tartozzanak, hiszen az azt jelentené, hogy elvették a függetlenségüket, „államosították” őket. De az ő problémájukat is rendezni kell egy másik törvényben, erről kezdtek el egy megbeszélést. A miniszter elmondta, mi a kormányzati szándék, nem látott jogszabály-tervezetet, csak koncepciót, erre mondta el Kincses Gyula a kamara álláspontját. Abban maradtak, hogy az alapellátásban dolgozókat bevonva kell részletesebb megbeszélést tartani.

A kormány szeretné megújítani az alapellátást, és szeretné terjeszteni az új formákat, mint a csoportpraxis vagy a praxisközösség. Az orvosi kamara egyetért ezzel, mint iránnyal, de mereven elutasít minden kötelező lépést, nem szabad bekényszeríteni az eddigi függetlenség feladásába a háziorvosokat, viszont szabad például pályázatokat kiírni, és nemcsak azokat kell támogatni, akik valamilyen közösségi ellátási formában dolgoznak.

Arra a kérdésre, hogy miért a belügyminiszterrel tárgyal, aki soha nem foglalkozott egészségüggyel, Kincses Gyula úgy válaszolt: úgy tekintik, hogy az orvosi kamarát megtisztelik azzal, hogy magasabb szinten tárgyal, Pintér Sándorral nem belügyminiszterként, hanem miniszterelnök-helyettesként tárgyalnak. Hiszen nemcsak egészségügyi, hanem pénzügyi kérdések is felvetődnek. Azt gondolja, hogy Pintér Sándor „ahhoz képest” beletanult az egészségügybe, hogy nem ebből a kulturális közegből jön. Ez egyrészt nem baj, mert külső szemmel, objektívebben látja a területet, másrészt „hihetetlen szorgalommal, rengeteget olvasva” vetette bele magát a munkába.