Elvérzik-e a világ a második nagy küzdelemben?

A koronavírus második hullámának friss számai egyre aggasztóbb képet festenek: a szelektív védekezést választó országok közül sokban elszabadult a járvány és/vagy olyan erős, a tavaszi lezárásokhoz közelítő intézkedéseket vezetnek be, amelyek gazdasági kárai már jelentősek lesznek. Éppen ezért nem érdektelen megvizsgálni, hogy lehetne-e máshogy. Van ugyanis néhány ország, ahol gyorsan és hatékonyan visszaszorították a járványt (még mielőtt kiterjedté vált volna) az első hullámban, és a társadalmi kapcsolatok gyorsan a vírus előtti szint közelébe álltak vissza. Erre azonban nagyon kevés példát látunk világszerte, és az is kérdés, hogy ezekben az országokban a járványügyi védekezés mellett milyen hatást fejtenek ki a "soft" tényezők (pl. társadalmi berendezkedés és kultúra, földrajzi elhelyezkedés, népsűrűség), írja a Portfolio. 

Európa a második hullám elején a szelektív védekezés módszerét választotta, de ezek a lépések nem tűntek olyan erőteljesnek, hatásosnak és gyorsnak, mint ahogy a dél-kelet-ázsiai országok védekeztek a vírus megjelenésekor. Természetesen mindenhol megpróbálkoztak a kontaktkutatásokkal, tesztelésekkel, ezek hatásossága és mélysége azonban igencsak kérdéses volt a legtöbb országban. Egészen gyorsan körvonalazódott, hogy a járványügyi kapacitások számos országban hamarabb merülnek ki, mint ahogy a vírus terjedt.

Úgy tűnt, hogy augusztus óta szinte minden európai ország úgy hozza meg szépen lassan a (többségében enyhének számító) korlátozó intézkedéseket, hogy a vírus már néhány lépéssel ezek előtt jár. Ilyen volt a határzár/határellenőzrés, amit hiába vezettek be sokan, a vírus már az országhatárokon belül terjedt. A közép-kelet-európai régióban, Franciaországban vagy pl. Spanyolországban olyan gyorsan terjedt a vírus szeptemberben, amire még nemzetközi példákat is nehezen lehet találni. Ez azt mutatta, hogy egy hatalmas járványhullámmal kell hamarosan szembenéznie számos országnak.

Októberre meg is emelkedett a kórházban ápoltak, a lélegeztetőgépen lévők, végül a halálozások száma is Európában, és a kontaktkutatásokban élen járó Németország kapacitásai is kezdtek kimerülni, szem elől vesztve a vírus terjedését. Ezzel egyértelművé vált, hogy nagyon nehéz lesz télen visszaszorítani a járványt enyhébb korlátozásokkal, illetve együtt élni azzal, amikor ebben az évszakban az egyre egyértelműbbé váló szezonális hatások érvényesülnek és egyébként is többet tartózkodnak zárt térben az emberek, ahol könnyebben terjed a betegség. A vírus gyors terjedését néhány országban (pl. Csehország, Szlovákia) már szigorúbb intézkedésekkel próbálják meg visszaszorítani, de ha ezek sem járnak sikerrel, akkor bizony egyre közelebb kerülnek az év elején látott megoldáshoz, a kijárási tilalomhoz, ami megöli a vírust és a gazdaságot is. Pedig nem kellett volna, hogy így történjen.

A megfelelő időben meghozott intézkedések ugyanis kordában tarthatják (tarthatták volna) a vírust és a gazdaság sem omlik (omlott volna) össze. Röst Gergely, a Szegedi Tudományegyetem matematikusa, a kormánynak tanácsot adó kutatócsoport vezetője egy konferencián arról beszélt, hogy vannak, akik szembe állítják a gazdasági teljesítmény és a járvány közötti kapcsolatot. Azt mondják, hogy vagy a járvány ellen védekezünk, vagy a gazdaságot próbáljuk megvédeni. Ilyen szembenállás azonban szerintem – és nagyon sokak szerint – nincs, hangsúlyozta Röst.

Nagyon tanulságos, ha megnézzük, hogy mekkora GDP visszaesést szenvedtek el az egyes országok a második negyedévben, és miképp alakult az egymillió főre vetített halálos áldozatok száma. Az országok egy egyenes mentén rendeződnek, ami azt jelenti, hogy gazdaságilag is azok az országok voltak sikeresebbek, amelyek a járvány elleni védekezésben is sikeresebbnek bizonyultak – hangsúlyozta Röst. Ahol viszont igazán nagy bajt okozott a járvány, azok az országok jártak gazdaságilag is rosszul – tette hozzá.