Kisfilm segíti a szívátültetésre várók felkészülését

Szívtranszplantált betegek is megszólalnak a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika munkatársai által indított Új szívben Ép lélek Program betegedukációs kisfilmjében, amely vizuálisan vezeti végig az érintetteket a rájuk váró úton - adta hírül az egyetemi portál. A kisfilm bemutatja, mire számíthatnak attól a pillanattól kezdve, hogy megcsörren a telefonjuk és a koordinátor közli: rendelkezésre áll a beültetésre alkalmas szív. A folyamat ilyen részletes ismertetése komoly támogatás a felkészülésben, többek között azért is, mert az ország 5 fő, referáló szívelégtelenség centrumában gondozott betegek nagy része nem részesült kezelésben Magyarország felnőtt szívtranszplantációs centrumában, így majdhogynem teljesen ismeretlen számukra a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika épülete.

Viszont a beteg szemszögéből forgatott film segítségével már idejekorán bejuthatnak azokba a terekbe – folyosókra, előkészítőkbe, műtőbe, osztályra, betegszobákba – ahova a transzplantáció kapcsán ténylegesen kerülnek majd, ez pedig önmagában csökkentheti a szorongást – magyarázta az egyetem honlapjának a program egyik kezdeményezője, dr. Assabiny Alexandra, a Semmelweis Egyetem Klinikájának kardiológus szakorvosjelöltje.   

Segít a sorstársak megéléseinek megismerése

Az új szívre várók és hozzátartozóik nemcsak az egyes állomásokról és az ott rájuk váró beavatkozásokról tájékozódhatnak előre az orvosi narráció segítségével, hanem az olyan, bennük felmerülő kérdésekre is választ kaphatnak, mint hogy mire számítsanak a műtét utáni ébredésnél, vagy milyen érzés levegőt venni a lélegeztetőgép segítségével. A műtéten már átesett sorstársak saját szavaikkal mesélik el az út egyes állomásaihoz kapcsolódó megéléseiket, gondolataikat, érzéseiket.

Így a beavatkozás előtt állók ráláthatnak arra, hogy a folyamatot kísérő lelki mozzanatok spektruma nagyon színes és tág, mi pedig igyekszünk azt hangsúlyozni, hogy ez a tág spektrum mind elfogadható – mondta dr. Assabiny Alexandra.  A kisfilm júliusban, a Szív a szívért Alapítvány Szegedi Orvos-beteg Találkozóján debütált, ami az Új Szívben Ép Lélek Program YouTube csatornáján és a Klinika honlapján tekinthető meg. 

Új szívben Ép lélek Program 

A betegedukációs kisfilm a napi, betegágy melletti pszichés ellátás biztosítása mellett már a harmadik projektje a Városmajori Klinikán 2019-ben indított Új szívben Ép lélek Programnak, amelyet a szívtranszplantáltak és hozzátartozóik pszichés támogatására indított útjára a mentális ellátást nyújtó team. A program mentálhigiénés szemlélettel egészíti ki a transzplantációs folyamatot, ami a nehezítő mentális, pszichoszociális tényezők gondozásával segíti a műtét körüli időszak elviselését, enyhíti a gyógyulást, együttműködést esetlegesen megnehezítő lelki terheket. A pszichoszociális faktorok hatással vannak a várólista túlélésre, a felépülési időre. A cél minden esetben olyan, személyre szabott támogatást nyújtani, ami e nehéz, megterhelő időszakon való túljutást segíti – fejtette ki dr. Assabiny. A program keretein belül eddig több mint 200 szív- és érrendszeri beteg kapott az intézeti ellátás keretein belül pszichés támogatást a pszichológusoktól.

Pszichés támogatással megelőzhető, hogy mentális betegség alakuljon ki társbetegségként

„Nem azt keressük, hogy ki szenved a transzplantáció szempontjából kontraindikáló mentális betegségben, hiszen ez a transzplantációt megelőző kivizsgálás során a pszichiáter feladata. Mi inkább célzott lelki támogatással igyekszünk segíteni pacienseiknek ebben a megterhelő folyamatban. A megküzdési módok erősítésével, az adaptív megküzdést akadályozó tényezők feloldásával, stresszcsökkentő technikákkal, a betegség elfogadásával, értelmezésével lehetőség szerint megelőzni szeretnénk, hogy társbetegségként mentális kórkép – depresszió, poszttraumás stressz szindróma, pánikbetegség –  alakuljon ki, vagy hosszabb távon elakadás jöjjön létre a családszerkezetben, a társas kapcsolatokban” – fogalmazott a Semmelweis Egyetem Klinikájának a  Programban résztvevő egyik pszichológusa. Ocsovszky Zsófia kiemelte, a műtét előtti pszichés állapot hozzájárul mind a sebgyógyuláshoz, mind a rehabilitáció sikeréhez, ettől is függ ugyanis, hogy mennyire együttműködő a beteg hosszú távon a kezeléssel. 

A transzplantáltak pszichés támogatásának szükségességét már a 2019-ben indított kezdeményezés első projektje, a betegeknek és hozzátartozóiknak szervezett lelki egészség fókuszú betegnap is igazolta. „A betegnap előtt egy nem reprezentatív online igényfelmérést végeztünk, mely során 62 válasz érkezett, 60 százaléka transzplantált betegektől, 40 százaléka hozzátartozóktól. A válaszadók 40 százaléka nyilatkozott úgy, hogy közepesnél súlyosabb fokú lelki problémával küzd/küzdött a transzplantáció kapcsán. A csoportos foglalkozáson szépen kirajzolódott, hogy a folyamatban résztvevő orvos sokszor nem, vagy kevésbé jelentősnek érzékeli a betegekben és családtagjaikban zajló pszichés folyamatokat”-tette hozzá dr. Assabiny Alexandra.

Tapasztalata szerint gyakran maguk a betegek is úgy gondolják, hogy nem tartozik az orvosra az ő pszichés közérzetük. Sőt a betegek – tette hozzá –  a lelkiállapotuk transzplantációs folyamatra gyakorolt hatásával sincsenek feltétlenül tisztában,  ezért fontos, hogy a betegeknek és a hozzátartozóiknak kommunikáljuk a lelki egészség védelmét ebben a folyamatban. Fontos, hogy képesek legyenek felismerni és megfogalmazni az érzelmeiket, hiszen a hangulatuk javításával nő a motiváltságuk, javul együttműködési készségük a rehabilitáció során.  A lelki támogatás és a sorstársi közösség iránti igény jelentőségére is a csoportmunka világított rá, akárcsak a hozzátartozók pszichés támogatás iránti szükségleteire – hangsúlyozta a kardiológus szakorvosjelölt.

A sorstársak támogatásának jelentősége a COVID alatt is megmutatkozott. A program keretei között a team a lezárást követően egy hét alatt megszervezte az online COVID támogató csoportot. A csoport célja a sorstársi közösség erejével egymás segítése, a COVID-dal kapcsolatos szorongások, félelmek oldása volt – idézte fel dr.  Assabiny Alexandra.

Korai szakaszában a program a szívtranszplantáltak és hozzátartozóik műtét utáni támogatására, a betegek és az egészségügyi személyzet edukálására fókuszált. Első lépésként az volt a cél, ami mára meg is valósult, hogy a pszichológus is bekerüljön a gondozó csapatba, és létrejöjjön a kommunikáció a gondozó orvos, a nővér, a gyógytornász, és a dietetikus között a mentálhigiénés szemlélet érvényesítése érdekében. Ugyanakkor már kezdettől terveztük, hogy a programot kiterjesztjük a transzplantáció előtti időszakra is – fejtette ki a kardiológus szakorvos jelölt. 

„Kezdetben az intenzív osztályról már gondozó osztályra lekerülő szívtranszplantáltakat kerestük fel, hogy egy beszélgetés során felmérjük az általános pszichés állapotukat, megértsük és keretezzük a műtéttel kapcsolatos érzéseiket, az új élettel kapcsolatos félelmeiket. Akinek volt rá igénye, motivációja, azzal már a kórházi időszak alatt megkezdtük a mentális felkészülést az otthoni létre, a várható nehézségekre, segítettünk különböző stressz- és szorongáscsökkentő módszerek elsajátításában” – tette hozzá Ocsovszky Zsófia. Gyakorlati tanácsokkal, közösen kidolgozott megoldásokkal támogattuk őket alapvetően szupportív pszichoterápiás keretben. Hazakerülés után pedig bármikor, bármilyen problémával, elakadással megkereshetnek minket. Ez a fajta kísérés a mentális egészség fenntartását szolgálja, nem pedig mély terápiás munka. Fontos funkciója továbbá a szűrés, ha ugyanis szükségesnek látjuk a hosszabb távú pszichoterápiás munkát, segítünk ehhez megfelelő szakembert találni, szükség esetén pedig pszichiátriai konzíliumot javaslunk – jegyezte meg a pszichológus.

Élethosszig tartó kapaszkodót nyújt a transzplantációs team

Dr. Assabiny Alexandra szavai szerint a transzplantációs team élethosszig tartó kapaszkodót nyújt a programban résztvevőknek, egy olyan, mindig elérhető, minden problémával megkereshető támogató csapat, amely, ha az adott kérdés megoldásában nem kompetens, akkor szakmailag megfelelő segítséget keres az ellátórendszerben. Példaként említette, hogy a szívelégtelenség és a transzplantációs koordinátorok a kezelőorvossal karöltve oldottak már meg lakhatási és szociális problémákat is az egészségügyieken túl. Ez a transzplantációs gondozás egyik unikuma, ami túlmutat a pszichés támogatáson, de ettől gyógyulnak igazán a betegek  – magyarázta a program egyik kidolgozója.

„A kezdetekhez képest ma már az intenzív osztályon, rögtön a műtét után kezdjük a kapcsolatfelvételt a betegekkel. Noha ilyenkor még nincsenek feltétlenül szóbeli kommunikációra képes állapotban, de így is kaphatnak segítséget, például a lélegeztetőgépről való leszoktatásnál, ami egyes esetekben nehéz folyamat lehet”– fűzte hozzá a program másik, szintén a Klinikán dolgozó pszichológusa.

Otohal József  elmondta, az ilyenkor még betűtáblával, bólintásokkal zajló kommunikáció már ebben a formában is képes csökkenteni a kiszolgáltatott állapot, a segítségkérésre való képtelenség, és a bezártság-érzés által keltett szorongást.

Ha a kapcsolatfelvétel a betegekkel már a transzplantáció előtt megtörténne, és biztosíthatnánk őket arról, hogy amikor felébrednek, mi ott leszünk, az nagyban erősítené a betegek biztonságérzetét, folyamatosságot hozna a terápiás- kísérő kapcsolatba, hozzájárulhatna a  műtét utáni még jobb együttműködéshez – mutatott rá Ocsovszky Zsófia, pszichológus.

„A programot ezért a továbbiakban szeretnénk a transzplantáció előtti időszakra is kiterjeszteni. A szívtranszplantációra való felkészülésben nyújtott pszichés támogatásban, a betegek edukációjában kiemelt szerepe van a szívelégtelenséget gondozó orvosnak. A Klinikán zajló végstádiumú szívelégtelenség gondozás vezetőjével, motorjával dr. Heltai Krisztinával már megkezdődött a közös munka a Városmajorban, hogy ez felkészülés jól strukturált, szakmailag megalapozott és egységes legyen. Szeretnénk, ha az ellátás minőségét javíthatnánk a társszakmákkal való egységes szemlélet kialakítása és szoros együttműködése által”– vázolta a program jövőjét dr. Assabiny Alexandra.