Magyar kutatók eredményei a képalkotásban

A betegellátásban azonnal hasznosuló vizsgálatokat végez a Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinika Nemzeti Agykutatási Program (NAP) B alprogramja keretében működő kétfős kutatócsoportja. Dr. Arányi Zsuzsanna egyetemi docens, a kutatócsoport vezetője és dr. Csillik Anita egyetemi tanársegéd, PhD-hallgató.

A kutatók a NAP B pályázaton elnyert összegből beszerzett ultrahangkészülékkel a nyakon, a törzsön és a végtagokon futó, ún. perifériás idegek speciális, nagy felbontású ultrahang vizsgálatát végzik. Ezt elektrofiziológiai vizsgálattal egészítik ki, mivel az idegeket kétféleképpen lehet vizsgálni: elektromos ingerléssel az idegek funkciója, ultrahanggal pedig az idegek képalkotó, morfológiai vizsgálata lehetséges.

A munkacsoport kutatása jelenleg főként a csuklótáji (carpalis) alagút szindróma, a mellkaskimeneti szindróma (TOS), valamint a váll, illetve kar fájdalmával és egy vagy több felső végtagi ideg károsodásával járó gyulladásos betegség, a Parsonage-Turner szindróma vizsgálatára irányulnak.

A leggyakoribb perifériás idegrendszeri betegség, a kéz éjszakai, fájdalmas zsibbadásával és ügyetlenségével járó csuklótáji alagútszindróma. Oka a csuklónál egy ideg, az ún. nervus medianus leszorítása. A munkacsoport a kórkép egy új ultrahangos diagnosztikai paraméterét, a tenyéren, az alagút elhagyása után az érintett ideg duzzanatát írta le.

A mellkaskimeneti szindróma a nyak és a mellkas közötti átjáróban, a kart ellátó idegfonat összenyomásával, a kar következményes fájdalmával, a kiskézizmok gyengeségével és sorvadásával jár. Ez legtöbbször veleszületett anatómiai rendellenességekre, számfeletti bordára, izmokra vagy szalagokra vezethető vissza. A kórkép képalkotó vizsgálata eddig nem volt lehetséges. A kutatócsopor elsőként írta le a mellkaskimeneti szindróma jellegzetes ultrahangjelét, az ún. ék-sarló jelet, amely megmutatja az idegfonat összenyomásának műtéti úton kezelhető helyét és okát. Mindez segíthet a betegség korai felismerésében, még mielőtt olyan súlyos, nem visszafordítható tünetek jelentkeznének, mint a kézizmok sorvadása.

Szemben az alagút szindrómákkal, Parsonage-Turner szindrómában az idegek károsodását nem összenyomás, hanem gyulladás okozza. A diagnózis ezidáig csak a tüneteken alapult, de az ultrahang segítségével képalkotásra is lehetőség nyílt. A kutatócsoport összegezte és írta le először a kórképben található jellegzetes ultrahang eltéréseket. Ilyen az idegek duzzanata, körülírt összeszűkülése, illetve az összeszűkülés helyén az ideg megcsavarodása. Ezek ismerete nem csak a kórkép diagnózisát, de a betegek gyógyulását is nagy mértékben segíti. Ugyanis az ultrahang által felismert nagyfokú összeszűkülés vagy idegcsavarodás esetén műtét nélkül nem várható gyógyulás, és a betegek kézfunkciója véglegesen károsodott marad.

Mivel a betegellátásban azonnal hasznosítható felismerésekről van szó, a hosszabb távú célkitűzések között szerepel, hogy az ultrahangos vizsgálati módszer országszerte bekerüljön a mindennapi neurológiai vizsgálatok közé a perifériás idegrendszeri megbetegedések jobb diagnózisa, és ezek hatékonyabb kezelése érdekében - mondta dr. Arányi Zsuzsanna.