Már a közeljövőben rövidülhet a műtéti várakozási idő

A betegségek csak bizonyos súlyossági fokig gyógyíthatók rizikómentesen a magánegészségügyben – mondta a Mandinernek Ficzere Andrea, a Magyar Kórházszövetség elnöke, aki szerint nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy az egészségügyi dolgozók kilépjenek a rendszerből. Mint mondja, a járvány alatt felszínen maradtak a kórházak, de a finanszírozáson mindenképpen változtatni kell.

Évek óta terítéken van az egészségügy átalakítása, a járvány csak megerősítette, hogy egyre égetőbb szükség van a megújulásra. Mely területek nem várhatnak tovább és melyek a főbb elképzelések jelenleg? 

Legfontosabb célunk, hogy szükség esetén minden magyar állampolgár egyenlő eséllyel kerüljön olyan egészségügyi intézménybe, ahol a megfelelő ellátás biztosított számára. Fontos, hogy senki ne bolyongjon fölöslegesen a rendszerben, azaz optimális időben optimális helyen kapjon ellátást, ott, ahol minden szükséges feltétel – személyzet, eszközök, finanszírozás – megvan. 

Optimális időben, optimális helyen. Ez nem mindig valósul meg: a covid miatt még tovább nőttek az amúgy is olykor hosszú várólisták, vannak műtétek, amelyekre akár öt évet is várni kell. Milyen megoldásokat lát a várólisták csökkentésére?

Az elmúlt két évben a covidos betegek ellátása volt az egészségügy fókuszában, emiatt sajnos nagyon sok egyéb problémával küzdő beteg kényszerült várakozásra. Ugyanakkor ebben az időszakban is elláttuk a daganatos, valamint a súlyos állapotban lévő, akut kezelésre szoruló betegeket. A várakozó betegek számára adnak reményt és lehetőséget a különböző várólistaprogramok, amelyek a korábbi lehetőségeken – például csípő-, és térdízület protézis, szürkehályog műtét – túl azoknak a beavatkozásoknak a nagyszámú elvégzését is lehetővé teszik, amelyeket a pandémia az elmúlt időszakban gátolt. A kórházakban kezelt covidos betegek számának csökkenésével párhuzamosan nő a várólistaprogram keretein belül ellátott betegek száma.

Reményeink szerint már a közeljövőben lényegesen kevesebb beteg várakozik majd műtétekre, és valószínűleg a várakozási idő is rövidülni fog. (...)

Mi a helyzet a kórházak finanszírozásával?

Nőtt a kórházak adóssága, de szerencsére nem olyan ütemben, mint amitől tartottunk. Ez annak köszönhető, hogy a kormányzat a pandémia alatt átlagfinanszírozással segítette az intézményeket, amely lehetővé tette, hogy a betegellátásra tudjunk koncentrálni, és a döntéseinkben kizárólag a szakmai szempontok játsszanak szerepet. Nagy mennyiségben kaptunk eszközöket is, ami szintén elengedhetetlen volt a covidos betegek kezeléséhez. 

Felszínen maradtak a kórházak, de nem kérdés, hogy a finanszírozáson változtatni kell, amelynek a valós költségeken kell alapulnia. Ennek feltétele a már nagyon régóta várt kódrevízió, azaz a beavatkozások valódi értéken történő finanszírozása. Meg kell jelenniük a modern technikák költségeinek is, és szeretnénk, ha a minőséget és az eredményt is figyelembe vennék a támogatás meghatározásakor. 

Van erre kormányzati akarat?

Igen, szerencsére van, így bízhatunk abban, hogy a folyamatosan újratermelődő adósság talán kiiktatható lesz a rendszerből. Jelenleg annak újragondolása zajlik, hogy az egyes betegségek ellátása reálisan mekkora összegből finanszírozható. Nemcsak a gyógyszerek árával, de a dráguló eszközök, javítások, energiaárak, valamint a dolgozói kifizetések költségeivel is kalkulálnunk kell. Ha valóban a valós költségeket finanszírozza a fenntartó, a kórházvezetők gazdálkodásra vonatkozó felelőssége értelemszerűen nőni fog, bár hozzá kell tennünk, hogy a helyi jellemzők – mint az infrastruktúra, személyzet, szakmai összetétel, népegészségügyi és szociális mutatók – azért jelentősen befolyásolják az eredményt. Ennek ellenére mégis azt gondolom, hogy a menedzsmentnek igenis komoly felelőssége van abban, hogy milyen az adott intézmény gazdálkodása.

Mindig lehet valamit javítani – szakmai, financiális értelemben és hozzáállásban is, de ehhez persze kellő motivációra és alázatra van szükség a menedzsment részéről.

 Továbbiak a teljes interjúban