Martinek Tamás kapta az idei Szent-Györgyi Talentum Díjat

A díjat olyan szegedi tudós kapja, aki a felfedezéséhez kapcsolódó kutatói munka jelentős részét a Tisza-parti városban végezte.

Martinek Tamás, a Szegedi Tudományegyetem Orvosvegytani Intézetének professzora kapta az idei Szent-Györgyi Talentum Díjat - tájékoztatott a Szegedi Orvosbiológiai Kutatások Jövőjéért Alapítvány hétfőn.

Az elismerést a Nobel-díjasok és tehetséges diákok tizenhatodik alkalommal megszervezett találkozóján adták át, amelyet a járványhelyzet miatt idén online rendeztek meg ötven középiskola mintegy háromszáz diákja és tanáraik részvételével. A találkozón mások mellett a 2001-ben orvostudományi Nobel-díjjal kitüntetett Sir Richard Timothy Hunt brit biokémikus tartott előadást.

A Szent-Györgyi Talentum Díjat 2013-ban hozta létre az alapítvány. Az elismerésre érdemes kutatót a civil szervezet kuratóriuma az adott évben Szegedre látogató Nobel-díjas kutatókkal közösen választja ki. A díjat az elmúlt egy-két évben publikált, nemzetközi szinten is meghatározó felfedezésért adják át. Emellett feltétel, hogy a díjat olyan szegedi tudós kapja, aki - a díj névadójához, Szent-Györgyi Alberthez hasonlóan - a felfedezéséhez kapcsolódó kutatói munka jelentős részét a Tisza-parti városban végezte.

Martinek Tamásnak az elismerést Proteinek sejtbe juttatása endocitózisba irányító szekvenciákkal című publikációjáért ítélték oda. A professzor célja kutatócsoportjával olyan új, programozható szerkezetű, nem természetes eredetű építőelemekből felépülő makromolekulák - foldamerek - előállítása, melyek 3D szerkezete előrejelezhető és programozható. A fehérje-fehérje, illetve fehérje-szénhidrát kölcsönhatások befolyásolása ilyen kémiailag jól meghatározott tulajdonságú anyagokkal nagy kihívás, de nagyon ígéretes. Míg a kis molekulás hatóanyagok geometriájukból adódóan képtelenek beavatkozni ezekbe a kölcsönhatásokba, a megfelelő méretű antitest típusú gyógyszerek számos hátránnyal rendelkeznek. A professzor munkatársaival a foldamerekben mint mesterséges önrendeződő makromolekulákban látja a megoldást, hogy a protein kölcsönhatásokat kedvezően befolyásolhassák, diagnosztikus módszereket és új antibakteriális szereket fejlesszenek.