Matematikai egyenlet és a boldogság

Brit kutatók kiderítették, hogy a boldogság nem attól függ, hogy mennyire jól teljesítettünk valamit, hanem attól, hogy a vártnál jobban teljesítettünk.

A szakemberek 18 ezer embert érintő, okostelefonos játékra épülő tesztje igazolni látszik az egyenlet alapjául szolgáló feltevést - olvasható a BBC honlapján.

A kutatók elmélete szerint az emberi agy a múltbeli tapasztalatai alapján folyamatosan próbálja megbecsülni, hogy egy-egy kockázatvállalás során mekkora jutalomra érdemes számítani. Éppen ezért azt feltételezik, hogy a pillanatnyi boldogság a jutalommal szembeni elvárások és a tényleges jutalom függvényében alakul - magyarázta a BBC-nek Robb Rutledge, a kutatás vezetője.

Például ha étterembe megyünk, az étellel szembeni alacsony elvárás növelheti a boldogságot, ha jobb ételt kapunk, mint amire számítottunk. Azonban a pozitív elvárások is növelhetik a boldogságunkat, mielőtt még enni kezdenénk az eseménnyel kapcsolatos várakozás miatt.

A matematikai egyenlet felállításakor 26 személy kockázatvállalási szokásait vizsgálták. A delikvenseknek biztos és kockázatos pénzügyi jutalmak közül kellett választani, és közben folyamatosan jelenteni a kutatóknak azt, hogy mennyire érzik magukat boldognak. A 26 személy agyát fMRI-vizsgálatokkal is megfigyelték. Az fMRI kimutatta, hogy az agy két része, a ventrális striátum és az insula köthető leginkább a boldogságérzethez.

Az egyenletet egy játékkal tesztelték, amellyel egy okostelefon alkalmazáson keresztül 18 ezren játszottak. Ugyan a játék jóval egyszerűbb mint a valódi események, Rutledge szerint a játékosok, akárcsak a való életben, azért vállalnak kockázatot, hogy jutalmat kapjanak. Az eredmények a kutató szerint igazolni látszanak az egyenletet, vagyis azt, hogy valódi kapcsolat van a jutalommal szembeni elvárások, a jutalom, és a boldogság mértéke között.

A kutatók szerint az eredményeik felhasználhatóak lehetnek a hangulatzavar és a boldogság tömeges vizsgálatában, valamint hozzájárulhatnak azokhoz a brit statisztikai adatoknak az értelmezéséhez, amelyeket a brit kormány 2010 óta gyűjt.