Pechan Eszter szerint dinamikusan terjed a módszer, egyre nyitottabbak az intézmények, az egészségügyi dolgozók.
A kiváló szakember, Pechan Eszter neve összefonódott a kutyás terápiával, ebben a körben nincs ember, aki ne ismerné, ne őt említené az elsők között. Gyógypedagógus, immár 21 éve a Csalogány Óvoda, Általános Iskola, Készségfejlesztő Speciális Szakiskola, EGYMI, Kollégium, Gyermekotthon intézményben dolgozik – mutatja be a szakembert az Orvosok Lapja március-áprilisi száma. 2005 óta foglalkozik kutyás terápiával, ezt a területet kutatja az ELTE Neveléstudományi Doktori Iskolájának gyógypedagógia programjában. A PAF (Pozitív Attitűd Formálás) kutyaterápiás trénere is. Mint mondja, szereti együtt kezelni a tudományt és a gyakorlatot az egyébként háromgyermekes anyuka.
Egy konferencia révén került kapcsolatba a PAF-fal: előadónak hívták jó gyakorlatok bemutatása céljából. Később ebből lettek a kétnapos kutyaterápiás workshopok, amelyeket évente kétszer, tavasszal és ősszel tartanak.
Pechan Eszter szerint dinamikusan terjedő módszerről beszélhetünk, s úgy tapasztalja, egyre nyitottabbak az intézmények, az egészségügyi dolgozók. Ezt jelzi, hogy egyre több az érdeklődő, míg korábban szinte a teljes elzárkózás volt jellemző. Ha egy intézményben nem is azonnal mutatkoznak nyitottnak, de általában adnak próbalehetőséget a kezdeményezőknek. Elsősorban a gyermek és felnőtt pszichiátriákon, hospice-okban alkalmazzák a kutyás terápiát, de egyre több a házi gyermekorvos is körükben, osztja meg tapasztalatait.
A kiscsoportos tréning egy interaktív, gyakorlatorientált, saját élményű műhelymunka, amely emellett ötletadó, szemléletformáló, és sokszor vesznek részt rajta olyanok is, akiknek nincs kutyás tapasztalata. A tréningen természetesen egy kutya is jelen van. A résztvevők alapismereteket kapnak: tisztázzák a terápiás és segítő kutyák (vakvezető, mozgássérült segítő, halló kutyák, epilepszia rohamjelző, személyi segítő) közötti különbséget, megismerhetik a törvényi hátteret, az eddigi tudományos vizsgálatok eredményeit, amiből egyelőre kevés van. Az elméleti alapozás után számtalan gyakorlat következik, feladatlehetőségeket, esettanulmányokat, videókat mutat be Pechan Eszter, aki fontosnak tartja a rugalmasságot a worksopoknál, hiszen alapvetően meghatározó, kik érkeznek a tréningre, mi az igényük. Előfordult már, hogy többségben voltak a gyermekpszichológusok vagy éppen a szociális szféra szakemberei.
Abszolút pozitív visszajelzéseket kap a résztvevőktől, akik például elmondják, hogy teljesen megváltozott a gondolkodásmódjuk, szemléletmódjuk, és sokan belekezdenek abba a folyamatba, amelynek eredményeként terápiás kutyájuk lehet. A munkahelyükön is igyekeznek alkalmazni a tréningen szerzett tudásukat, több helyen indult a képzés hatására kutyás terápia, főként időseket vagy sérült felnőtteket ellátó intézményekben. Elutasítással akkor találkoznak, ha az intézmény vezetőjét nem tudják meggyőzni, hogy a kutyák semmiféle veszélyt nem jelentenek a páciensek számára. A segítő kutya kiképzésének, vizsgáztatásának és alkalmazhatóságainak szabályairól szóló rendelet ugyanis minden részletre kiterjedően szabályozza a terápiás kutyákra vonatkozó előírásokat, beleértve az alkalmassági teszteket és a félévenkénti kötelező egészségügyi szűrést. Nyilván elengedhetetlen, hogy a kutyák mind viselkedésüket, kezelhetőségüket illetően, mind egészségügyi szempontból maximálisan megbízhatóak legyenek.
A kutyákat terápiás céllal alkalmazó szakemberek nemcsak a pácienseknek segítenek, de miután a négylábúak jelenléte mindenkire jó hatással van, így ezzel mindenki, még a gyógyítók is nyerhetnek Pechan Eszter szerint.