Művesekezelt betegek: Legalább olyan fontos hogyan élnek, mint az, hogy élnek.
Megdőlni látszik az az eddig kőbe vésett nézett, hogy egy vesebetegnél az a legcélszerűbb eljárás, ha minél korábban megkezdődik a dialízis. A napokban lezajlott Országos Pszichonefrológiai és Rehabilitációs Konferencián Mucsi István, a Semmelweis Egyetem I. sz. Belgyógyászati Klinika és a SE Magatartástudományi Intézet egyetemi docense az utóbbi 10 év nemzetközi kutatási eredményeivel támasztotta alá mindezt. Azt is aláhúzta, hogy sokkal jobban oda kell figyelni a betegek szempontjaira akkor, amikor az orvos dönt a terápiáról. Felmérések igazolják ugyanis: az idős betegeknek az élet minősége legalább annyira fontos, mint a túlélés.
2001 óta 10 nagy nemzetközi vizsgálatot végeztek, amelyben a kutatók a dialízis megkezdésének optimális idejét igyekeztek meghatározni. Pontosan azt vizsgálták, hogy a különböző, veseműködést jellemző eGFR-eknél megkezdett vesepótló kezelések milyen túlélést biztosítanak. A 10 vizsgálat kettő kivételével mind azt bizonyította, hogy a “korai" kezdés előnytelen volt.
Egy amerikai, egy kanadai és egy taiwani nagy kutatás azt állapította meg, hogy "dózisfüggő" kapcsolat van a dialízis kezdetén becsült eGFR és a túlélés között. A legutóbbi, több száz beteget vizsgáló, 2010-es felmérés is azt igazolta, hogy a magas eGFR-nél, tehát a korán elkezdett vesepótló kezelésben résztvevők túlélési esélye ugyanolyan, mint az alacsonyabb eGFR-nél, tehát a később ellátásba vont dializáltaké. A felmérés szerint mindkét betegcsoport 40 százaléka 5 év után már nem élt.
A dialízisre szorulók zöme idős beteg, a nefrológus szerint nem lehet figyelmen kívül hagyni az erre a korosztályra vonatkozó szempontokat sem. Bár sok érv szól a hemodialízis (hd) mellett, az időskori vesepótló kezeléseknél a felmérések szerint praktikusabb a peritoneális dialízis (pd). A hd esetében ugyanis a kezelés kórházban, asszisztensek közreműködésével történik legtöbbször, ezért sokat kell utazni. A pd ezzel szemben kényelmesebb, otthon, többnyire önállóan történik, tehát a társas élettel, munkával is jobban összeegyeztethető. Egy 2006-os nemzetközi felmérés szerint 70 éves korig a betegek többsége, (több mint kétharmada) önállóan tudta végezni a pd-t, de még a 70 és 80 év közöttiek 45 százaléka is egyedül látta el magát.
A dialízis elkezdésénél figyelembe kell venni a betegek akaratát is, egy felmérés szerint ugyanis az ő preferenciáik között nemcsak a túlélés lehetősége számít, hanem az élet minősége is. Huszonkét, átlag 69 éves beteg vett részt ebben a vizsgálatban, mely során a dialízis megkezdésekor megkérdezték, mit várnak a kezeléstől. 90 százalékuk akkor optimista volt a dialízissel kapcsolatosan, sokat várt a kezeléstől. Hat hónap múlva 4 beteg meghalt, ekkor már csak a résztvevők 45 százaléka találta elfogadhatónak a kezelést.
A betegek több zavaró tünetről (fájdalom, alvászavar, gyengeség, mozgáskorlátozottság, fulladás) számoltak be, mint a dialízis megkezdése előtt. Nem véletlen, hogy egy másik felmérésben a betegek többsége (94 százaléka) csak akkor vállalna több dialízist, ha ettől nőne az energiája, illetve jobban tudna aludni (57 százalék). Csupán 19 százalék válaszolta azt, hogy akkor vállalná a jelenleginél többszöri kezelést, ha biztosan tudná, hogy ettől 1-3 évvel tovább élne.
Mindezek alapján Mucsi István megállapította, hogy a jelenlegi bizonyítékok nem támasztják alá azt az egyre terjedő gyakorlatot, hogy a dialízis megkezdése egyre magasabb eGFR esetén történik. Épp ezért, szerinte szükséges az érvényes irányelvek ajánlásainak revíziója. Azt is hozzátette, hogy a jövőben sokkal jobban fókuszálni kell a betegek szempontjainak megértésére, és minél pontosabban meg kell becsülni, hogy hogyan alakulna a beteg élete a különböző terápiák választása esetén.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!