Nem biztos, hogy erre innia kell!

Számos hatóanyag lép az alkohollal interakcióba. A gyógyszer-alkohol kölcsönhatásoknak két fő típusa van: farmakokinetikai és farmakodinámiás interakciók egyaránt kialakulhatnak, amik hatásfokozódáshoz, hatáscsökkenéshez, toxicitáshoz, súlyos mellékhatásokhoz vezethetnek - hívta fel a figyelmet Dr. Budai Lívia PhD, szakgyógyszerész, egyetemi adjunktus, az SE Gyógyszerészeti Intézet munkatársa a Pharma Tribune című lapban megjelent tanulmányában, melyet a pharmaonline.hu idézett.

Az italozás jelentette kockázatok felmérése során tekintettel kell lenni arra is, hogy az idős betegek sokkal érzékenyebbek az alkohol hatásaival szemben, mint a fiatal felnőttek, és náluk a kisebb etanoldózisok fogyasztása is fokozott interakciós kockázattal jár.

Szem előtt tartandó az is, hogy bizonyos gyógyszerek, például a köhögéscsillapító szirupok is tartalmazhatnak kisebb-nagyobb mennyiségben alkoholt, aminek bizonyos hatóanyagú, a szervezetben diszulfirámszerű reakciót előidéző hatóanyagok − pl. finaszterid, ketokonazol, metronidazol, szertralin, olanzapin − szedésénél jelentősége lehet. A diszulfirámszerű reakciót mutató hatóanyagoknál már kis mennyiségű alkohol elfogyasztása is hányingerrel, hányással, az arc és a nyak területének kivörösödésével, fejfájással, hipotenzióval jellemzett állapotot okoz. Ezt tudva például a metronidazol orális adagolása mellett egyértelműen kerülendő az alkoholfogyasztás, és ez a tiltás az orálisan alkalmazott metronidazol szedésének abbahagyását követő 72 órán keresztül fennáll.

A vérnyomáscsökkentőket szedőknél a mérsékelt vagy jelentős mértékű krónikus alkoholfogyasztás emeli a vérnyomást, míg az akut szeszes italozás hipotenziót válthat ki, az a vazodilatátor gyógyszerek hatását fokozza (1). A nitroglicerintartalmú gyógyszerek értágító hatását felerősítheti az alkohol, ami egyes esetekben ortosztatikus hipotóniát, ájulást okozhat (3). Nem árt óvatosságra és mértékletességre inteni a szívbetegeket, és napi 1−2 dl borban vagy 2−5 dl sörben meghúzni az alkoholfogyasztási limitet (3).

Cukorbetegeknél tekintettel kell lenni arra, hogy az alkohol gátolja a glükoneogenezist, és emeli a hipoglikémia kockázatát. Emellett, az alkoholból származó kalóriák is ronthatják a glikémiás kontrollt. Lényeges az inzulinkezelésben részesülőket a jelentősebb mennyiségű alkoholfogyasztástól óva inteni, illetve az éhgyomorra történő italozás kerülésére felhívni a figyelmüket. A vércukorszintet befolyásoló gyógyszerek közül a metformin emelendő ki, mivel annak az alkohollal való együttes bevétele hányingerhez, gyengeségérzethez vezethet.

Az alkoholfogyasztás több hatóanyag – köztük az izoniazid, a ketokonazol, a metotrexát és a paracetamol − esetén fokozhatja a hepatotoxikus hatást, ami bizonyos esetekben a májfunkció monitorozását teszi szükségessé. Legismertebb példaként a paracetamol említhető, ami a krónikus alkoholistáknál a paracetamolból képződő hepatotoxikus metabolitnak, az N-acetil-p-benzokinon-iminnek (NAPQI) a képződéséhez vezet. A napi legalább 3 adag alkohol elfogyasztása – paracetamolszedés mellett − már súlyos májkárosodást eredményezhet.

A nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID) szedésekor is mérsékelendő, illetve kerülendő az alkoholfogyasztás, mivel az szinergista módon a gyomor- és bélrendszeri nyálkahártya károsodásának, a vérzéseknek a kockázatát fokozza (1). Egy eset-kontroll vizsgálat alapján, míg az alkoholfogyasztás önmagában 2,9-szeresére emeli a súlyos gasztrointesztinális események bekövetkezésének a rizikóját, és az NSAID-adagolás is hasonló kockázatfokozódással jár, addig kombinált alkalmazásuk a súlyos gasztrointesztinális károsodás rizikóját az összegzett értéknél jelentősebb mértékben fokozza. A teljes tanulmány itt olvasható