Pillanatkép a magyarországi romák egészségi állapotáról

Napjaink egyik legjelentősebb népegészségügyi kihívása az egészségben mutatkozó társadalmi egyenlőtlenségek mérséklése. A magyarországi roma lakosság egészségi állapota évtizedek óta különösen kedvezőtlen. A probléma megvitatására szervezte meg az MTA Környezet és Egészség Osztályközi Állandó Bizottsága, a Megelőző Orvostudományi Bizottság és a Magyar Környezetvédelmi Egyesület azt a tanácskozást, amelyet A magyar roma populáció egészségügyi, szociális és társadalmi jellemzői és a felzárkóztatás lehetőségei címmel rendeztek. Az ülésen elhangzott előadások kibővített összefoglalóit a Magyar Tudomány novemberi száma közli.

Napjaink egyik legjelentősebb népegészségügyi kihívása kétségkívül az egészségben mutatkozó társadalmi egyenlőtlenségek mérséklése. A lakosság egészségi állapotában mérhető egyenlőtlenségek mélyen gyökereznek a társadalmi-gazdasági állapotokban és azokban a társadalmi strukturális tényezőkben (politikai berendezkedés, intézményrendszer, kultúra stb.), amelyek fenntartják ezeket. A magyarországi roma lakosság egészségi állapota évtizedek óta különösen kedvezőtlen, és elmarad a többségi társadalom nemzetközi viszonylatban egyébként is rossz egészségi mutatóitól. Ez a kedvezőtlen kép az egészségi állapotot közvetlenül meghatározó életmódbeli és környezeti tényezőkben is tükröződik, ahogy ezt az elmúlt évtizedek kutatásai világosan bemutatták.

A helyzet javítása nem tűr halasztást. A fentiekből fakadóan érdemi, lényegi változás csak széles körű, tudományosan megalapozott, kitartóan, következetesen, éveken-évtizedeken keresztül végigvitt társadalompolitikai, oktatási, foglalkoztatási, fejlesztési intézkedésekkel, programokkal lehetséges. Emellett az érintettek bevonásával kialakított és megvalósított, a hátrányos helyzetű, esetenként speciálisan a roma lakosságot célzó egészségügyi, egészségfejlesztési programoknak is van létjogosultságuk, de önmagukban nem elégségesek ahhoz, hogy tartós, nagy léptékű, a lakosság széles tömegeit érintő változást hozzanak.

A kérdéskör megvitatása céljából az MTA Környezet és Egészség Osztályközi Állandó Bizottsága, a Megelőző Orvostudományi Bizottság és a Magyar Környezetvédelmi Egyesület A magyar roma populáció egészségügyi, szociális és társadalmi jellemzői és a felzárkóztatás lehetőségei címmel közös tudományos ülést szervezett tavaly a XV. kerületi Polgármesteri Hivatalban. A következő közlemények az ezen az ülésen elhangzott előadások kibővített összefoglalói. Általuk képet nyerhetünk a roma lakosság egészségi állapotának főbb jellemzőiről, illetve néhány sikeres kezdeményezés eredményeiről is.

A négy kiváló tanulmány ugyan csak egy-egy kis szeletét tudja megvilágítani az egészségegyenlőtlenségek és azokon belül a roma lakosság egészségproblémái témakörnek, de felhívják a figyelmet arra, hogy rendelkezésre állnak azok a tudományos eredmények, amelyekre támaszkodva ezen a területen fejlődést lehetne elérni. Mindnyájunknak van felelősségünk, kötelességünk abban, hogy végre megszülessen a közös társadalmi szándék, politikai akarat az érdemi cselekvésre egy egyenlőbb, igazságosabb társadalom felépítésére, amelynek nem jellemzője, hogy évtizednyi különbség lehet egy-egy gyermek várható élettartamában, attól függően, hogy milyen családba születik.

Részlet Ádány Róza és Sándor János tanulmányából, amelyben az északkelet-magyarországi telepszerű körülmények között élő cigány lakosság egészség-magatartását és egészségi állapotát mutatják be.

"...A cigány lakosság esetében a nem elhanyagolható mértékű endogámiával (is) magyarázható sajátos genetikai konstelláció miatt egyes – alapvetően ritka – betegségek szignifikánsan nagyobb gyakorisággal fordulnak elő, mint az általános magyar népességben. Az ezekkel a ritka genetikai betegségekkel összefüggésbe hozható esetleges halálozások nem adnak magyarázatot arra a helyzetre, hogy a cigányok lényegesen korábban halnak, mint nem roma honfitársaink. Ez a megállapítás annak ismeretében sem vitatható, hogy közvetlen mortalitási adatok – az etnikai alapú adatgyűjtés erősen vitatható indokoltságú hiánya (Ádány, 2014) miatt – nem állnak rendelkezésre. A cigány lakosság fentebb részletezett korfája és korábbi roma felmérések (Kósa et al., 2007; Sándor et al., 2017) random beválogatáson alapuló mintáinak korösszetétele (miszerint a 65 évesnél idősebbek aránya a cigányság körében mindössze 3%, szemben az általános populációra jellemző kb. 20%-os arányukkal) alapján egyértelmű, hogy a cigányok körében a korai halálozás mértéke lényegesen magasabb, mint az általános magyar populációban. Ez a körülmény valószínűsíti azt a feltételezést, hogy a magyar lakosság körében vezető halálokok (szív-érrendszeri betegségek, daganatos betegségek, anyagcsere-betegségek) korai halálozás formájában a cigányság körében lényegesen több áldozatot szednek..."

További részletek a tanulmányokban.