Requiem a nyolcakért

Nyolc ártatlan kis újszülöttről, újszülöttért írom az alábbi saját, szubjektív, nem szokványos „requiememet". Nem érdemelték a halált, de a „sors" kiszámíthatatlanságából, hívők szerint Isten akaratából következően, sem önmaguk, sem az orvostudomány nem volt képes őket „életre" ítélni. A halál mindig szörnyű, s az itt maradottak igyekeznek az elhunytaknak emberhez méltó befejezést biztosítani érző lélekkel, empátiával, szerető búcsúztatással.

Miskolcon nem ez történt. A váratlan, gyors halálok sorozata a tragédiából szenzációt generált, amely a közvetlen hozzátartozókon kívül egy egész közösség, mondhatjuk intézmény külön tragédiáját is eredményezte.

Az eddig rejtélyesként titulált halálozások részletekbe menő vizsgálata minden valószínűség szerint rendben folyik, a tájékoztatás viszont akadozik – „folyamatban lévő ügyről nem nyilatkozunk" –, ezért aztán a közvélemény tájékoztatása a média által irányított keretek között, egyoldalúan zajlik.

Einstein szerint a siker egy egyszerű matematikai képletben fejezhető ki: A= X+Y+Z, ahol A a siker, X a munka, Y a játék, és Z „hogy befogod a szád".

Nem vagyok sikeres ember. Az X és Y valahogy még elmegy, de Z az nagyon nehezen, ezért is éreztem úgy, hogy szólnom kell a munkahelyemet mélyen érintő esemény kapcsán.

Uborkaszezon

Főszereplőnek a média bizonyult, bombát robbantott, ami hatásos, de véleményem szerint kevésbé sikeres volt (tisztelet a kivételnek). Kemény, kitartó munkával kíméletlenül játszva dolgoztak, ahelyett, hogy a fenti képlet Z elemét tartották volna szem előtt, legalábbis addig, míg a súlyosnak tűnő, nem szokványos eset legalább nagyvonalakban tisztázódik.
Jól jött persze, hogy a nyári uborkaszezonban végre történik valami.

Mire leírtam jegyzetem címét, már módosíthattam is azt 8+1-re, hiszen a rövid eltelt idő alatt Miskolcon a megyei kórház koraszülött osztályán elhunyt, súlyosan beteg kis csecsemők száma pár nappal később még eggyel nőtt (semmi összefüggés nincs az előzőekkel).

Mi lehet az ok?

Mindenki kutatja az okokat. Mindenki tud valamit, néhány szülő feljelentést tett, a rendőrség is aktív, a tévés és rádiós stábokon keresztül nehéz a közlekedés, a személyzetre (orvosokra, nővérekre) nem lehet ráismerni, rettegnek, megfélemlítettek, megalázottak, kimerültek, de – ahogy a szlogen mondja – mindezek alatt a gyógyítás „zavartalanul" folyik.

Hihetetlen emberi helytállás ez az alulfinanszírozott, alulfizetett egészségügyi dolgozók részéről. Remélem, nem árulok el súlyos titkot azzal, hogy a koraszülött osztályon dolgozó és a társzakmákban közreműködő radiológus, aneszteziológus és sebész kollégák számára, akik egyenként megismertük (ismertük) kis betegeinket, rövid idő alatt nagyon valószínűvé vált, hogy véletlen egybeesések sorozatáról van szó. Az osztály súlyos beteganyagát ismerve az a csoda, hogy eddig ilyen halmozódás még nem következett be. Vagy fogalmazhatunk úgy, hogy ez nem csoda, hanem az osztály kiváló, nemzetközileg elismert munkáját dicséri?

Borsodi dicstelen elsőség: itt született és halt meg a legtöbb koraszülött a szocializmusban is

Gyermekgyógyász szakvizsgára készülve, a hatvanas évek végén három hónapot töltöttem az akkori, egészen más feltételekkel dolgozó koraszülött osztályon, ahol a napi főorvosi megbeszélések az ügyeletben elhunyt csecsemők klinikai megbeszélésével kezdődtek, elemezve, hogyan lehetett volna megmenteni a 800-1500 gramm alatti újszülötteket. Ritkán adódott olyan nap, hogy ne lett volna haláleset. Borsod megyében született és halt meg a legtöbb koraszülött a szocializmusban is.

Sajnos, egy nagy halálozással járó „coli" baktérium járványnak én is részese lehettem e gyakorlat kapcsán. Az ügyintézésre is tisztán emlékszem: megjelent a KÖJÁL és a megyei tanács illetékes osztályának szakértő orvosa, s jelenlétükben, irányításuk mellett lépésről-lépésre zajlott a feltárás, majd a mindenre kiterjedő fertőtlenítés. Ezek után az illetékes szervek értesítették a sajtót, hogy mi történt, és milyen megelőző intézkedéseket hoztak, utasítva a főorvost a még hatékonyabb védelemre és megelőzésre. Emlékeim szerint rendőrség nem jelent meg a helyszínen.

A koraszülés háttere

A koraszülöttek esendősége a laikusok számára is ismert. Minél korábban, minél kisebb súllyal születik a baba, szervei, védekező készsége, reakcióképessége kisebb-nagyobb mértékben fejletlen. Több mint negyven év tapasztalata, de a szakirodalmi adatok alapján is kimondható, hogy ez a későbbi élet folyamán sem lesz tökéletes, ahogy régebben mondtuk: a természetet nem lehet megerőszakolni, bár ma egyértelműen már talán ez sem jelenthető ki.

Gyermekgyógyász kollégám, barátom annak idején ezt úgy fejezte ki, hogy erőfeszítéseinkkel, vagyis az igen kis súlyú babák életben tartásával egy biológiailag gyengébben alkalmazkodó populációt hozunk létre, akik nemzeni fognak, gyermekeket fognak szülni! S a következmények beláthatatlanok. Az akkori pesszimista vélemény azért annyira nem tűnik sötétnek, de a koraszülöttség okainak vizsgálatánál ezt a genetikai hátteret is kutatni, figyelni kellene.

A koraszülés okai anyai és magzati okokra vezethetők vissza, legalábbis annak idején így tanultuk, de vajon a fenti eszmefuttatás alapján az apai okot ma mennyire veszik komolyan? Ezeket azért írom le, mert a halálozások okainak vizsgálatánál sokkal-sokkal messzebb kell mennünk, a génekig, és akkor még a sokat emlegetett szociális okokat nem is említettem. Vagyis nem elegendő az egyénre bontott diagnosztika és terápia elemzése, szükséges, hogy megismerjük a terhesség, szülés és újszülött ellátás körülményeit is.

Radiológiai kórképek

Joggal mondhatná bárki, hogy radiológusok lévén, maradjunk saját kaptafánknál. Nekünk is volt abban azonban szerepünk, hogy a koraszülött osztályon helyszíni vizsgálatokra alkalmas röntgen és ultrahang berendezések álljanak rendelkezésre, a vizsgálatokat gyermekgyógyász, radiológus és gyermekradiológiai szakvizsgával rendelkező orvosok végezzék, folyamatos konzultációban az igen jól képzett, több szakvizsgás neonatológus szakorvosokkal. Ez egyedülálló lehetőség a hazai gyakorlatban.

Többször elhangzott, hogy az elhunyt gyermekek döntő többsége 1500 g alatt született, s a gesztációs idő 27-30 hét között volt. Radiológiailag minden gyermeknél volt magyarázható halálok, s nagyon remélem, hogy ezt a patológiai vizsgálatok is egyértelműen igazolni fogják.

Az újszülöttekért mi aggódunk a legjobban, sajnáljuk a szülőket, nagyszülőket, akik bíztak abban, hogy a modern koraszülött-ellátás képes megmenteni gyermekeiket. A vizsgálatok sok mindenre rávilágíthatnak, ám, hogy a fatális kimenetelt magukban hordozó babák hogyan és miért egy héten belül haltak meg sorozatban, pontosan akkor, amikor a legnagyobb kánikula és fronttevékenység volt, s a hold alakjáról még nem is szóltunk, aligha lesz kielégítő válasz, mint ahogy azokra a kaotikus szerencsétlenségekre, vonat- és buszbalesetekre sem, amelyek tömeges halálozással jártak abban az időben.

William Osler klasszikus mondását idézve: „Változatosság az élet törvénye: így nincs két egyforma arc vagy test, nincs két egyformán reagáló egyén, aki egyformán viselkedne a normálistól eltérő körülmények között, amit betegségnek nevezünk."

Hogyan tovább?

Nagyon remélem, hogy a vizsgálat gyorsan lezárul, megnyugtató eredményt hoz, amely méltó elégtételt adhat a meghurcolt osztálynak, a dolgozóknak és vezetőknek. Nagy szükség van arra, hogy az intézmény iránti eddigi bizalom a szülők és közvélemény részéről minél előbb helyreálljon. Tudjuk, ez nagyon nehéz lesz.
Bízom abban is, hogy a vizsgálat lezárta után a média méltó elégtételt ad majd az orvosok, nővérek, az osztály és intézmény számára, ha ugyan marad még valaki addig az osztályon. Csekély esélyét látom annak, hogy valakit, valakiket korrekt, konkrét bizonyítékok alapján foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés miatt megvádoljanak. Ugyanakkor elvárható, hogy a hibákat maradéktalanul feltárják, s teremtsék meg a tárgyi és személyi feltételeket azok kiküszöbölésére.

Bízom abban is, hogy illetékesek most már cselekednek, és felteszik ők is a kérdést: hogyan lehetne a Borsod megyei nagyszámú koraszülést és halálozást végre normális szintre lecsökkenteni.

A professzor jegyzete a radiologia.hu portálon