Ha a felnőttek tudják, hova és kihez kell fordulniuk, a mentális gonddal küszködő gyerek jó kezekbe kerül.
Ezért sem elhanyagolható kérdés, hogy mi történik azokkal, akik későn vagy el sem jutnak a segítségig. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, Szabó Máté az utóbbi években ismételten górcső alá vette a hazai gyermekpszichiátriai ellátás helyzetét. Nyomós oka volt, van rá, hisz szinte naponta hallani híreket fiatal lányok vagy kamasz fiúk öngyilkosságairól, iskolai csoportok egymás elleni indulatairól, felfoghatatlan tettekről, fékezhetetlen agresszióról vagy éppen apátiáról, a "minden mindegy" befelé fordulásáról, az önpusztítás találékony módjairól.
Az UNICEF utóbbi, 2011-es tájékoztatásából az derül ki, hogy becslésük szerint a világ fiataljainak húsz százalékát érinti valamilyen mentális probléma, amely a viselkedésükre, az életkilátásaikra, a szűkebb és tágabb társadalmi környezetükre is kihat. A 15 és 19 év közöttiek körében a depresszió a leggyakoribb betegség, a 15 és 23 év közöttieknél pedig ez a harmadik leggyakoribb halálozási ok.
A hazai viszonyokat nézve évek óta nő a viselkedészavaros, az iskolai közösségekbe beilleszkedni képtelen gyermekek száma, csakúgy, mint azoké, akik sikertelenül követnek el öngyilkosságot.
A jelentés a gyermekek pszichiátriai ellátásával összefüggésben számos területen mutat rá elképesztő hiányosságokra, amelyek miatt száz és száz gyerek és fiatal nem jut el időben a megfelelő szakemberhez.
A sürgősségi ellátás sok helyütt nem létezik, vagy ha mégis, akkor is előfordul, hogy gondot okoz a gyermekek beutalása a megfelelő helyszínre, állapotuknak és életkori sajátosságaiknak megfelelő kórházi elhelyezése.
Az utóbbi két évben az országban mindössze 14 orvos szerzett pszichiátriai szakképesítést. Ez azért megdöbbentő, mert a gyermekek, illetve a fiatalok ilyen irányú gyógyítása régebben vonzó területnek számított.
A budapesti Heim Pál kórház gyermekpszichiátriai osztályán - az ombudsmani vizsgálat szerint - úgy látják, lenne ugyan érdeklődő a szakma iránt, de a képzés időtartama - a hat év - nem vonzza a fiatal orvosokat. Az említett osztályon egyébként nincs szakorvoshiány, pszichológusok, szociális munkások és nővérek segítik tevékenységüket.
Kérdés persze, ha mindenütt kiépülne az ellátási rendszer, kikkel töltenék be az állásokat. A képhez az is hozzátartozik, hogy mindössze hatvan és hetven között van azoknak a gyermekpszichiátereknek a száma, akik e területen kitartanak Ám a hazai állapotoknak megfelelően többségükben a nyugdíjkor felé közelednek, vagy már visszavonultak, s amellett praktizálnak. Mások a családvédelmi szolgálatoknál helyezkedtek el, és vannak, akik magánrendelőt nyitottak.
Érdekes az a megnyilvánulás is, hogy számos, nagyobb vonzáskörzetű egészségügyi központban, kórházban a vezetők nem is igényelnek ilyen rezidensi helyet, ami arra utalhat, hogy e területet nem tartják fontosnak.