Rozmaring – illatos gyógyír

A rozmaring külsőlegesen és belsőlegesen is alkalmazott a népi gyógyászatban. Ma már tudományos vizsgálatok is támogatják a rozmaringlevél és -olaj használatát – izom- és ízületi fájdalmak enyhítésére éppen úgy, mint emésztési problémák orvoslására, írja a Pharmaonline. A mediterrán térségből származó rozmaring érdekes módon nem kapott nagy szerepet az antik orvoslásban; annál inkább a mitológiában. 

A rozmaringot a népi gyógyászatban emésztésjavítóként, szélhajtóként, enyhe görcsoldóként és étvágyjavítóként egyaránt használják. Ezeket a leírt hatásokat a modern nyugati medicina is elismeri. Az emésztés javítására a rozmaringleveles teából napi 3-4 adagot javasolt elfogyasztani, olyan módon, hogy a teakészítéshez felhasznált rozmaringlevél tömege naponta összesen körülbelül 4−6 gramm legyen (1). Ez azt jelenti, hogy alkalmanként körülbelül 2 gramm levéldrogból készíthető 15 perc alatt forrázat. Ha a levéldrogból készült forrázat helyett illóolajos belsőleges készítményeket alkalmaznak a panaszok mérséklésére, akkor napi 10−20 csepp rozmaring illóolaj a szokásos adag. A rozmaringolaj túladagolása a gastroenteritis veszélyével és a vesefunkció romlásának a rizikójával járhat együtt. Elsősorban ezekre tekintettel nem javasolt várandós nőknél a rozmaringos készítmények belsőleges használata (fűszerként engedélyezett a használata).  

A rozmaringot külsőleges bedörzsölők, kenőcsök, krémek összetevőjenként régóta alkalmazzák. Reumás panaszoknál, izom- és ízületi fájdalmaknál kedvező hatásúnak bizonyul a rozmaringolajos készítmények napi kétszeri alkalmazása − mind népgyógyászati tapasztalatok, mind tudományos vizsgálatok alapján (1, 3, 4). A külsőleges szerekben alkalmazott, jellegzetes illatú illóolaj bőrizgató hatású, serkenti a vérkeringést, elősegíti a gyulladásos mediátorok eltávolítását. Ahhoz, hogy egy bedörzsölővel a kellő hatás elérhető legyen, a készítménynek 6−10%-ban kell tartalmaznia az illóolajat. Elterjedt a rozmaring leveleinek és illóolajának fürdőadalékként való használata is − megjegyzendő, hogy nem napi gyakorisággal, hanem heti 2 alkalommal.