Utazás a koponyán belül - előadás az Akadémián

Utazás a koponyán belül: képalkotással az agyi kórfolyamatokról címmel mutatta be az agyi képalkotó eljárások fejlődését, a klinikai idegtudomány eljárásait, új felfedezéseit Dóczi Tamás, az MTA rendes tagja a Magyar Tudományos Akadémia 185. közgyűlésének hétfői, első napján. A tudományos előadásban a Pécsi Tudományegyetem idegsebész-professzora a napjainkban kiemelt figyelemmel övezett idegtudományok társadalmi jelentőségére is felhívta a tudós közösség figyelmét.

"Évszázadok óta érdekli az emberiséget, mit rejt a koponya, hogyan működik az agy, és mi tudható meg a betegségeiről. Nem pusztán kíváncsiságról van szó: egészségből betegségbe – ez a folyamat minden ember rémálma, ugyanakkor az élet delén túl a változás szinte elkerülhetetlen. Ez viszont súlyos társadalmi kérdés is: az Európai Unió adatai szerint az agy betegségeinek kezelése 2010-ben 798 milliárd eurót emésztett fel, többet, mint az összes nem idegrendszeri betegségé együttvéve. Ráadásul sok agyi betegséget nem ismernek fel: az érintetteknek nincsenek drámai tüneteik, nem mozgáskorlátozottak, képesek az önellátásra. Ugyanakkor, mivel teljesítményük csökken, elveszthetik munkahelyüket, vagy képességeiknél alacsonyabb szintű tevékenységet tudnak csak vállalni. Elszigetelődhetnek, stigmatizálódhatnak, olykor saját családjukban is, ami depressziót is kiválthat náluk" – mutatott rá a klinikai idegtudománynak a felfedező kutatásokon is túli jelentőségére a professzor.

Dóczi Tamás emlékeztetett rá: a Kormány ez év februárjában az Akadémián meghirdetett Nemzeti Agykutatási Programja megelőzte az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok hasonló kezdeményezését. "A klinikai idegtudományokban, például a képalkotó eljárások terén lépést tudunk tartani a nemzetközi fejlődéssel, noha ez a rendkívül magas költségek miatt nem egyszerű feladat. Emellett az egyetemi klinikai képzésben is fenntartottuk azt a minőséget, ami elengedhetetlen a hallgatók itthon tartásához" – összegezte a professzor, akinek munkacsoportja nagymértékben hozzájárult az enyhe koponyasérülések jelentőségének, azaz késői következményeinek feltárásához. Eredményük azt példázza, hogy a felfedező kutatások mellett a klinikai eredmények is hozhatnak egy-egy jelenség megítélésében szemléletváltást: "Korábban azt tanítottuk, az agyrázkódás csak pillanatnyi funkciózavar, 'elektromos zárlat'. A speciális mágnesesrezonancia- (MRI-) vizsgálatok alapján azonban már tudjuk, hogy az enyhének ítélt koponya- vagy agysérülések esetén is számolnunk kell strukturális eltérésekkel. Az enyhe koponyasérülések ismétlődése (amire katonák vagy sportolók esetében gyakran van példa) pedig súlyos depressziót, demenciát vagy Parkinson-kórt is okozhat."

Dóczi Tamás előadásában Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül című regényéből kiindulva mutatta be a klinikai idegtudomány fejlődését. "Karinthy műve világirodalmi szempontból páratlan alkotás, lélegzetelállító nyomozás a diagnózis után. Igazán megfelelő művészi példa egy klinikus számára, egyben lehetőséget ad a klinikai idegtudomány szédületes fejlődésének bemutatására" - értékelte a csaknem nyolcvan éve született művet az idegtudomány szempontjából a professzor, rámutatva, hogy ma – szemben a múlt századi hosszadalmas folyamattal - az író betegsége már egy napon belül, akár 30 perc alatt diagnosztizálható lenne. "Nyolc Nobel-díjas tudós járult hozzá érdemben a CT és a sokcélú MRI kifejlesztéséhez: egy mérnök, négy fizikus, két kémikus és egy fizikus-matematikus kutató" – érzékeltette az orvostudomány forradalmi fejlődését eredményező műszerek összetett működési elvét a professzor.

A modern képalkotó berendezések nem csak a diagnózis felállításához járulnak hozzá. A digitális adatok birtokában már magát a beavatkozást is vezérelni lehet. Ilyen például a bizonyos esetekben a koponya megnyitását igénylő, klasszikus daganatműtétet kiváltó, ambulánsan is végezhető, MR-vezérelt sztereotaxiás sugársebészet, amelynek során kis terület célzottan kap nagy dózisú háromdimenziós sugárzást. "A kezelés során használt lineáris gyorsítót MR-berendezés irányítja. Korábban a gammakés volt erre a legmodernebb eszköz, ma már azonban a CT-vel is rendelkező gyorsító ezt is túlszárnyalja, hiszen itt már nem kell a célzókeretet a beteg fejére rögzíteni, hanem egyedi maszkkal szubmilliméteres pontossággal célozhatunk. A beavatkozást ezért akár több lépésben, frakcionáltan is elvégezhetjük, ami paradigmaváltást hozott az agydaganatok sebészetében" – fogalmazott Dóczi Tamás, rámutatva, hogy húsz évvel ezelőtt azoknál a rákos betegeknél, akiknél agyi áttét alakult ki, ellenjavallt volt az aktív onkológiai kezelés. E modern módszerek amellett, hogy e téren is változást hoztak, kiemelkedően eredményesnek bizonyultak: "Az első 50 sztereotaxiás sugársebészeti úton kezelt betegünk közül 46 esetben az idegrendszeri áttétek nem befolyásolták a betegség kimenetelét. Sikerült elérni az idegrendszeri áttétek kontrollját, és 'visszaadhattuk' a beteget az onkológusnak kezelésre. Például a tüdőrákos beteget meg lehetett operálni" – mondta el a professzor, hozzátéve: ezzel a módszerrel több évvel javultak a rákos betegek kilátásai.

Az MR segítségével történő tervezés alapján végzett mélyagyi stimuláció is nagy szerepet kap a kóros idegrendszeri működés befolyásolásában, a funkcionális idegsebészetben. A professzor az előadásában több betegségtípust ismertetett. Mint elmondta, az akarattól független kéz- vagy végtagremegés (esszenciális tremor), a – lassan előrehaladó, gyógyszerekkel csak 10-15 évig kezelhető - Parkinson-kór, valamint sokszor ma is a betegek stigmatizálódásával járó epilepszia kezelésében a mélyagyi stimuláció új távlatokat nyitott. "Az epilepsziás páciensek negyedénél a gyógyszeres kezelések nem teszik a betegséget rohammentessé. Számukra a leghatékonyabb kezelési mód a műtéti beavatkozás. Magyarországon az első nem budapesti epilepsziaközpont 2005-ben jött létre Pécsett. Több mint száz beteget operáltunk, 75 százalékuknál a rohamok nem jelentkeztek többet. Emellett elsőként alkalmaztunk az epilepszia kezelésére mélyagyi stimulátort, továbbá ma is oktatócentrumként működünk a keleti országok idegsebészei számára" – fogalmazott Dóczi Tamás. Ugyancsak kutatócsoportja végzett a szakirodalomban elsőként az egész agyra kiterjedő, térben és időben szimultán funkcionális mágnesesrezonancia-vizsgálatot. Ez nagyban hozzájárult a roham terjedési mechanizmusának jobb megértéséhez és az előadásban bemutatott beteg konkrét esetében az epilepsziát okozó fókusz meghatározásához, ami a hagyományos EEG-technikával nem volt lehetséges.

"Hogyan éli meg betegségét maga a beteg? Karinthy arról is ír, milyen nagy utat járt be. A regényből azt is megtudhatjuk, az utazás soha nem ér véget, talán – még ez a lehetőség is felsejlik – a halállal sem: 'S úgy jártam a világban máris, ahogy Robinson szigetén illik járni a hajótöröttnek, ahová kidobta a közönyös hullám, amikor elsüllyedt alatta a Megértés, amit lelkes, Istentől küldött építők ácsoltak számára, valamikor, a múlt század közepén, s még régebben, egy ember, akinek már az apja is ács volt'" – zárta szavait a regényből vett idézettel Dóczi Tamás.