Új szer cukorbetegek idegfájdalmai ellen

Az UCB leányvállalata, a Schwartz Pharma európai forgalmazási engedélyt kért a Vimpatra (hatóanyag: lacosamide), amelyet a betegek diabétesz-neuropatikus fájdalomcsillapítóként használhatnának. Valószínű, hogy a negyedik negyedévben az engedélykérelmet az Egyesült Államok szakhatóságához is benyújtják.

A lacosamide új, kettős hatásmechanizmusú konvulzió-antagonista. Szelektív módon fokozza a a nátrium-csatornák lassú inaktivációját, ugyanakkor modulálja a CRMP-2-t (a collapsin response mediator protein 2-t), amely a cég szerint lassíthatja, vagy egyes esetekben megállíthatja az epilepszia progresszióját és a diabétesz-neuropatikus fájdalmak fokozódását.

Az európai regulációs szervezet májusban fogadott el egy, a gyógyszer forgalmazására irányuló engedélykérelmet, amelyben a Vimpat mint adjunktív terápia szerepel – az epilepszia enyhébb formáiban szenvedő felnőtt páciensek számára. (Ugyanerre az indikációra a negyedik negyedévben az Unióban is megkérik az engedélyt.)

A diabéteszes neuropátia a cukorbaj által okozott legáltalánosabb idegkárosodás, amely a betegeknek mintegy a felét érinti. A károsodott idegek szúró vagy égő fájdalmat, viszketést, kéz- és lábgyengeséget, zsibbadást vagy fájdalmat idézhetnek elő. Bár az állapot tüneteinek kezelésére számos gyógyszeres eljárást alkalmaznak, ezek közül sok hatástalan, emelett az is bebizonyosodott, hogy a diabéteszes neuropátia megelőzésére a vércukorszint csökkentésén kívül más módszerek nehezen alkalmazhatók.

Mivel a diabéteszes neuropátiának számos oka van, kezelését fehérjék széles választékával lehet megkísérelni. A lehetséges okok közt szerepelnek anyagcsere-faktorok, a magas vércukorszint, az idegek mechanikus sérülései, neurovaszkuláris tényezők, öröklött tulajdonságok, melyek növelik az idegek effajta megbetegedésére való fogékonyságot – sőt az olyan életmódbeli elemek is, mint a dohányzás vagy az alkoholfogyasztási szokások.
A lacosamide klinikai vizsgálati programjába több mint másfélezer beteget vontak be, elvégeztek néhány kései stádiumú hatékonysági vizsgálatot, melyek közül nem mindegyik érte el elsődleges célját.

A 357 betegen végzett III. fázisú, SP743-as kódú 2005-ben végzett teszt célja a fájdalomszintnek a kezelés kezdetétől a végéig történő mérséklése volt a primer célja – amelyet azonban az erős placebó-hatás miatt sem 400, sem 600 milligrammos adagokkal nem ért el. A betegek fájdalomérzetüket naponta kétszer, a tízfokú Likert-skálán regisztrálták.

Egy másik, 370 résztvevős IIb fázisú vizsgálat (az SP742-es) során azonban ugyanezt az alapcélt napi 400 mg-mal sikerült elérni. A Likert-féle fájdalomérték-csökkenés lacosamiddal 2,5 pontos, placebóval csak 1,8 pontos volt (p=0,01).

Ehy harmadik, 469 résztvevős III fázisú vizsgálat (az SP768-as) elsődleges eredményként ugyanezeket az adatokat hozta, ami nyomatékosította a napi 400 mg-os lacosamide-terápia hatásossságát (p=0,05).

A napi 400 mg lacosamid és a placebó körülbelül azonos mértékben okozott negatív mellékhatásokat, a 600 mg-os adat esetében azonban ezek erősebbek voltak a placebóénál. A leggyakrabban szédülést és hányingert regisztráltak.
A diabéteszes neuropátia terápiája nincs kellően képviselve a gyógyszerindikációk körében, nem bizonyult hatásosnak vele szemben a Lilly Arxxantja (ruboxistaurin mesylate, egy protein kináz C antagonista), sem a Takeda TAK-128-asa, egy myelinképződést serkentő vegyület. Mindkét anyag ilyen idnikációra történő fejlesztését félbeszakították.

Jelenleg két fő terápia áll a diabetikusok rendelkezésére. A Lilly Cymbalta (duloxetine) nevű antidepresszánsát diabetikus neuropátia indikációra az USÁ-ban 2004-ben engedélyezték, 2005 óta pedig Amerikában és az EU-ban is alkalmazható a Pfizer Lyricája (antiepileptikum, hatóanyaga a pregabalin). A Cymbalta szerotonin- és noradrenalin reuptake-inhibitor, a Lyrica viszont gabapentinoid görcs elleni szer, amely a kalcium-influxot modulálandó a feszültségvezérelt kalcium-csatornák alfa2delta alegységére kapcsolódik.

Az Amerikai Diabétesz Társaság utóbbi néhány összejövetelén kiviláglott, hogy kutatják például a VEGF-et (a vaszkuláris-endotheliális növekedési faktort) – amely a potenciális új onkológiai szerek közt különösen népszerű –, és a PARP-ot (a poli ADP-ribóz polimerázt). Vizsgálatok kimutatták, hogy a diabetikus neuropátiában a VEGF-kiválasztás szupprimált. A Sangamo Biosciences jelöltje, az SB-509-es, amely egy cink-finger DNS-kötő fehérje: II. fázisú vizsgálatok során kiderült róla, hogy aktiválja a VEGF-A kiválasztást, amely viszont védi és serkenti a környéki idegműködés regenerációját.

A másik lehetséges cél a PARP polimeráz 1), egy enzim, amely első sorban a DNS kijavításában játszik szerepet, s amely a diabetikus neuropátiában szenvedőkben túlzott mennyiségben választódhat ki.

Ugyancsak kedvező hatásokat mutatott a NATHAN 1 vizsgálat során egy antioxidáns, az alfa-liponsav – a kutatási eredményeket az Amerikai Diabétesz Társaság legutóbbi, augusztus végi összejövetelén ismertették. A betegség enyhe/középsúlyos formájában négy évi alfa-liponsavas kezelés enyhített bizonyos neuropátiás deficiteket és tüneteket.