Tudj meg mindent a fényvédők típusairól – belsőleg is védekezhetsz

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Weborvos!

2026 júniusában az amerikai gyógyszerhatóság, az FDA több mint két évtized után először engedélyezett új UV-szűrőt. Jó alkalom, hogy tisztázzuk: mi a különbség az ásványi és a kémiai fényvédők között, honnan ered az egész iparág, és mit mondanak a legújabb kutatások a biztonságról.

Mi ellen védekezünk?

Napvédelemről szóló cikksorozatunk előző részében láttuk, hogy az UVB okozza a leégést és a közvetlen DNS-károsodást, az UVA pedig mélyre hatol, és öregíti a bőrt. Ezért minden jó fényvédő „széles spektrumú": mindkét tartomány ellen véd. A védekezés viszont nem egyetlen krémen áll vagy bukik. Ebben a cikkünkben körüljárjuk:

• a fizikai napvédelem eszközeit
• a napozáshoz használt termékek típusait és
• a legújabb megoldást.

A védekezés nem a flakonnál kezdődik

A leghatékonyabb eszköz sokszor a legegyszerűbb. Az árnyék és a déli, legerősebb órák kerülése önmagában sokat számít. A széles karimájú kalap árnyékolja az arcot, a nyakat és a fület; a haj ugyanis önmagában csak nagyjából SPF 5-ös védelmet ad, ezért a fejbőr különösen sérülékeny. A ruházat hatékonyságát az UPF-érték (ultraibolya védőfaktor) jelzi. A sötét, sűrű szövésű, lazább szabású anyag véd a legjobban. Az Oregon Health & Science University vizsgálata szerint a UPF-textil összességében jobb védelmet ad, mint a fényvédő krém – egyszerűen azért, mert egyenletesen fed, és nem marad ki kihagyott folt. A krémet ugyanis szinte lehetetlen mindenhova egyforma vastagon felkenni.

Mi jelöl az FPS rövidítés?

A különböző jelölések mögött egy és ugyanaz a fogalom áll: a fényvédő faktor. Az angol SPF (Sun Protection Factor) a legelterjedtebb, a magyar terméken néha FF szerepel, a portugál és spanyol piacon pedig FPS. A rövidítés utáni szám faktor azt mutatja meg, mennyivel véd a krém az UVB-sugárzás okozta leégés ellen. Laboratóriumi definíció szerint az az UV-mennyiség, amely a védett bőrön (2 mg/cm² krémmel) bőrpírt okoz, osztva azzal, amely a védtelen bőrön ugyanezt kiváltja. Ha tehát védtelenül 10 perc alatt égnél le, az SPF 30 elméletben harmincszor hosszabb ideig nyújtana védelmet. Ez azonban csak modellszámítás: a krém izzadással, dörzsölődéssel, vízzel lekopik, ezért a gyakorlatban jóval rövidebb ideig tart.

Fizikai vagy kémiai? A két nagy család

Az ásványi (más néven fizikai) fényvédők hatóanyaga a cink-oxid és a titán-dioxid. A bőr felszínén maradnak, visszaverik és részben elnyelik az UV-sugárzást. Jól tolerálhatók, ezért érzékeny és bababőrre is ajánlottak, és alig szívódnak fel. Hátrányuk a jellegzetes fehér réteg, amely a bőrön marad.

A kémiai (szerves) szűrők molekulái elnyelik az UV-energiát, és hővé alakítják. Ide tartozik az avobenzon, az oktokrilén, az oxibenzon, a homoszalát és társaik. Ezek átlátszók, kellemes tapintásúak, kozmetikailag elegánsabbak – cserébe egy részük a napon lebomlik (az avobenzon például stabilizálót igényel), és érzékeny bőrön irritációt okozhat. A gyakorlatban a legtöbb termék a kétféle szűrőt kombinálja.

A fényvédelem története

A modern fényvédelem egy leégésből született. Franz Greiter osztrák vegyész 1938-ban a Piz Buin csúcsán égette le magát, és az élmény nyomán fejlesztette ki a „Gletscher Crème"-et, az egyik első modern fényvédőt. 1944-ben Benjamin Green amerikai gyógyszerész a csendes-óceáni pilóták védelmére kevert össze egy vörös, kátrányszerű készítményt – ebből lett később a Coppertone. Az SPF-rendszert szintén Greiter finomította a hetvenes években, az FDA pedig 1978-ban tette szabvánnyá.

Ami most változott: a bemotrizinol

Ezt követően hosszú időre megrekedt a fényvédelemre hasznáható termékek fejlesztése. Az áttörést a bemotrizinol (márkanevén PARSOL Shield) hozta. Ezt a szűrőt a kilencvenes évek végén fejlesztették ki, és Európában 2000 óta használják. 2026 júniusában az FDA véglegesen engedélyezte – húsz évnél is hosszabb idő óta ez az első új UV-szűrő az Egyesült Államokban, amellyel az engedélyezett hatóanyagok száma 17-re emelkedett (Európában több mint 30 van). A molekula nagy és stabil: nem bomlik le könnyen a napon, erős védelmet ad az UVA-tartományban is, és alig szívódik fel a bőrbe.

A biztonsági viták

A régebbi kémiai szűrőkkel kapcsolatban valós kérdések merültek fel. Egy JAMA-ban közölt vizsgálat kimutatta, hogy több hatóanyag már egyetlen használat után a véráramba jut, az FDA által vizsgált biztonsági küszöb fölé – ennek klinikai jelentősége egyelőre tisztázatlan. Az oxibenzonnál hormonháztartást érintő aggályok is felmerültek. Környezeti oldalon az oxibenzon és az oktinoxát a korallok fehéredésével hozható összefüggésbe, ezért Hawaii és más helyek betiltották őket.

Kiegészítésként – nem helyettesítésként – jelent meg az úgynevezett belső fényvédelem: bizonyos antioxidánsok, például a Polypodium leucotomos páfrány kivonata, szájon át szedve mérséklik a sugárzás okozta károsodást. De az antioxidáns vitaminok és ásványi anyagok szedése is javasolt, ha napnak kitett a bőrünk.

Melyik a legjobb választás?

Nincs egyetlen, legjobb típusú fényvédelem. A réteges védekezés a legajánlottabb: árnyék, megfelelő ruha és kalap, fölötte széles spektrumú fényvédő. És bármilyen szűrőt választunk, a kellő mennyiség és a rendszeres újrakenés sokat számít.

Forrás:

• U.S. Food and Drug Administration – FDA Expands Sunscreen Options for the First Time in 20 Year
• Scientific American – How the new FDA-approved ingredient bemotrizinol enhances sunscreen protection
• StatPearls – Gabros S., Patel P., Zito P. M.: Sunscreens and Photoprotection