A Balatonnak nem az alacsony vízszint a legnagyobb problémája

Állítsd be, hogy a Weborvos az elsők között legyen a Google-találatokban!

A Balaton állapotát nem lehet egyetlen mutatóval jellemezni. A tó ökológiai egyensúlyát egyszerre befolyásolja a klímaváltozás, a parti beépítés, a nádasok pusztulása, a vízminőség változása és a mindennapi emberi tevékenység. A szakember szerint a Balaton jövőjének megőrzéséhez rendszerszintű szemléletre és hosszú távú tudományos monitoringra van szükség.

• A Balaton állapotát nem csak a vízszint határozza meg
• A klímaváltozás egyszerre több irányból is terheli a tavat
• A természetes vízszint-ingadozás nem feltétlenül jelent problémát
• A tó jövője a nádasok és a parti zónák megőrzésén is múlik
• A horgászattól kezdve a szúnyogírásig sokmindent újra kellene gondolni
• A szakértő szerint a döntéseket hosszú távú mérésekre kell alapozni

A vízszintnél fontosabb a tó természetes működése

A balatoni hírekben gyakran egyetlen szám kerül a középpontba: hány centiméteren áll a tó vízszintje. Vasas Gábor, a Balatoni Limnológiai Intézet főigazgatója szerint azonban a Balaton esetében nem egyetlen ideális vízállásról kellene beszélni, hanem arról, hogy a tó természetes működéséhez vízszintmozgásra is szükség van. A 70 és 110 centiméter közötti változás önmagában nem katasztrófa, hanem egy sekély tó életének része lehet.

A problémát az jelenti, ha a szabályozási vízszinteket a közvélemény egyetlen kívánatos állapotként értelmezi. Bár az alacsony vízállás gyakran aggodalmat kelt, a tartósan magas vízszint sem kedvez feltétlenül a Balaton ökológiai állapotának. A tó élővilága, a nádasok, a parti élőhelyek és a vízi növényzet természetes módon a változó vízjáráshoz alkalmazkodott, ezért a vízszint ingadozása a sekély tó működésének fontos része.

A vízmérleg árulkodik a klímaváltozás hatásairól

Vasas Gábor szerint a Balaton állapotának megítélésében a vízszintnél fontosabb a vízmérleg, vagyis az, hogy mennyi víz érkezik a tóba, és mennyi távozik belőle párolgás, lefolyás vagy más folyamatok révén. Az elmúlt évtizedekben ugyanis egyre gyakoribbá váltak azok az évek, amikor a tó vízmérlege negatív volt: több víz távozott a rendszerből, mint amennyi természetes utánpótlásként érkezett.

A Kárpát-medence nem a klímaváltozás nyertese, az aszályos évek egyre gyakoribbak, a sekély tavak pedig különösen érzékenyen reagálnak a hőmérséklet, a csapadék és a párolgás változásaira. Ez nemcsak a Balatonra igaz: Vasas Gábor a Velencei-tó példáján is hangsúlyozta, hogy a tavak kezelésével kapcsolatos döntéseket nem alkalmi mérések, hanem folyamatos tudományos megfigyelések alapján kellene meghozni.

A nádasok nem pótolhatók egyszerűen

A Balaton jövőjéről szóló viták egyik legérzékenyebb kérdése a parti beépítés és a nádasok védelme. Vasas Gábor szerint téves az a szemlélet, hogy egy beruházás miatt eltűnő nád máshol egyszerűen pótolható. A nád ugyanis csak ott képes megtelepedni, ahol a természetes körülmények megfelelőek, ezért az áttelepítés ökológiai szempontból nem jelent valódi helyettesítést.

A nádasok fontos élőhelyek: szerepet játszanak a halak szaporodásában, mérséklik a hullámzást, természetes szűrőként működnek, és összekötik a vízi és a szárazföldi élőhelyeket. Ezért a partok további beépítése nemcsak természetvédelmi kérdés, hanem a Balaton ökológiai működését is befolyásolja.

A társadalomnak a jelenleginél nagyobb vízszintingadozást is el kellene fogadnia. Ezt segíthetnék az úgynevezett lidószerű, természetesebb kialakítású strandok is, amelyek a homokos tengerpartokhoz hasonlóan jobban alkalmazkodnak a hullámzáshoz és a változó vízálláshoz.

Új tényezők fokozhatják az algásodást

A Balaton korábbi nagy algásodási problémái főként a külső tápanyagterheléshez kötődtek: a szennyvíz, a mezőgazdasági terhelés, a foszfor és a nitrogén bejutása erősen rontotta a vízminőséget. A helyzeten sokat javított a szennyvízelvezetés fejlesztése, valamint a Kis-Balaton vizes élőhelyének helyreállítása, amelyek számottevően csökkentették a tó terhelését.

A klímaváltozás ugyanakkor új kihívásokat jelent a tó számára. Már nemcsak az számít, mennyi tápanyag jut be kívülről a Balatonba. A felmelegedő víz és a hőrétegződés változásai miatt az üledékből is felszabadulhatnak tápanyagok, amelyek elősegíthetik az algásodást. Ez azt jelenti, hogy a vízminőség akkor is romolhat, ha sikerül mérsékelni a külső szennyezőforrásokat. A melegebb víz emellett kedvezhet olyan algafajok megjelenésének is, amelyek korábban nem voltak jellemzőek a tóra. Ennek egyik figyelmeztető jele, hogy a korábban tisztábbnak tartott keleti medencében is megjelentek algásodási jelenségek.

A mindennapi emberi tevékenység is számít

A Balaton állapotát nemcsak a nagy beruházások és a vízügyi döntések, hanem a mindennapi tóhasználat is befolyásolja. A naptejekből, illatszerekből, gyógyszermaradványokból és kerti vegyszerekből származó anyagok szintén terhelik a tavat.

A horgászat is jelentős hatással van az ökoszisztémára. Vasas Gábor szerint a Balaton nem természetes „pontyos víz”, a pontyállományt főként telepítésekkel tartják fenn.

Az évente a tóba jutó mintegy 2000 tonna etetőanyag – különösen annak foszforban gazdag, állati eredetű összetevői – tovább növeli a terhelést.

A szakértő szerint érdemes lenne megfontolni, hogy a kifogott halak egy részét a visszaengedés helyett elfogyasszák.

A kémiai szúnyogirtást lehetőség szerint biológiai megoldásokkal kellene felváltani, mivel a vegyszeres módszer nem szelektív, így számos más élőlényt is károsíthat.

A klímaváltozás emellett az inváziós fajok megjelenésének is kedvez. Az elhibázott haltelepítések, a termálvizes kifolyók, az akváriumi fajok szabadon engedése és a melegedő víz egyaránt elősegítheti az idegenhonos fajok terjedését. Vasas Gábor szerint a Balaton jövője azon múlik, hogy képesek vagyunk-e hosszú távon gondolkodni, és a döntéseket tudományos eredményekre, folyamatos kutatásokra és megbízható adatokra alapozni.