Ügyelet helyett műszakos munkarend

Az Alkotmánybíróság 72/2006. (XII. 15.) AB határozata alkotmányellenesnek nyilvánította és 2007. június 30. napjával megsemmisítette a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény [Kjt.] egészségügyi ágazatban történő végrehajtásáról szóló 233/2000. (XII. 23.) Korm. rendeletének az ügyeletre vonatkozó rendelkezéseit. A megsemmisített rendelkezések helyett új szabályokat kell alkotni legkésőbb 2007. június 30-ig.

A jelenleg jogalkotási szakaszban levő új törvénytervezettel módosítani kívánt törvények értelmében az ügyelet teljes időtartama munkaidőnek minősül. Az ügyelet maga a munkaidő-elszámolás tekintetében minősül munkaidőnek, vagyis maga a rendelkezésre állás nem minősül rendkívüli munkavégzésnek. Az ügyelet alatt végzett munka - a hatályos szabályokkal
megegyező módon - továbbra is rendkívüli munkavégzésnek fog minősülni.

A munkajogba bevezetésre kerül az "egészségügyi ügyelet" fogalma, ami az egészségügyben az ügyeleti feladatok munkaviszony illetve közalkalmazotti jogviszony keretében történő ellátását jelenti. Az egészségügyi ügyelet ideje alatt történő munkavégzés nem fog rendkívüli munkavégzésnek minősülni,
hanem az egészségügyi ügyelet, illetve az ügyeleti feladatok ellátásának szerves részét képezi. A tervezet alapján az egészségügyi ügyelet szervezését rendszerszerűen nem a rendkívüli munkavégzés és a túlmunka általános szabályai rendeznék tehát az egészségügyben.

Az egészségügyi ellátórendszer működésének továbbfejlesztése keretében meghatározó módosítás eredményeként jelentős számú csökkentés valósítható meg az ügyeleti pontok körében. Ahol a folyamatos betegellátás ezt indokolja, a javaslat szerint a hangsúlyt a műszakszervezésre kell helyezni (a jelenlegi minősített ügyeletek többsége esetében célszerűnek tűnik a műszak szervezése).

Ezzel egyidőben a korábbi ún. csendes ügyeleteket célszerű készenléttel kiváltani. Összességében tehát az ügyeletek szervezése a mainál jóval kevesebb ügyeleti ponton lesz szükséges. Ügyelet szervezése akkor indokolt, ha átlagosan az ügyeleti idő 25%-át meghaladóan, de legfeljebb annak 50%-áig tényleges munkavégzési feladatokat is teljesíteni kell (a jelenlegi "normál" ügyeletre vonatkozó szabályok alapján).

Az egészségügyi tevékenység végzéséről szóló törvényt módosító tervezet a jelenlegi, a 233/2000. (XII. 23.) Korm. rendeletben meghatározott normál ügyeletre vonatkozó díjazást javasolja törvényi szintre emelni, amely minimum szabály, ettől a felek megállapodásban vagy kollektív szerződésben felfelé eltérhetnek. Ez a szabályozás a jelenlegi ügyeleti pontok számának fenntartása esetén jelentős költségvetési hatásokkal járhat, hiszen a heti 40 óra rendes munkaidő mellett havi két elrendelt ügyelet finanszírozható ezzel az alapdíjjal, az ezen felüli ügyeletek önként vállalt munkavégzés keretében szervezhetőek, amelyek után 50 %-os többlet díjazást kell fizetni.

A költségvetési hatásokat azonban nagy mértékben befolyásolhatja az ügyeleti pontok jelentős számú csökkentése, illetve a folyamatos betegellátás ténylegesen biztosító osztályok esetében a műszak szervezése. Összességében a kormányzat célja, hogy a társadalombiztosítási finanszírozás jelentős mértékű növelése nélkül az intézményvezetők a szervezési intézkedésekkel kell, hogy biztosítsák az ügyeletet ellátók jogszabálynak megfelelő díjazását.