''A nagy döntésekkel magadra maradsz''

29 éves korában diagnosztizálták nála a méhnyakrákot. A kezdetektől megosztotta tapasztalatait a Facebookon, majd a barátai tanácsára könyvet írt az immár négy éve húzódó kezelésekről, a fájdalmakról, a kiszolgáltatottságról, a reményvesztésről és a testi leépülés fázisairól Tündérmese kis szépséghibával címmel.

Mittelholcz Dóra a Magyar Narancsban megjelent interjúban elmondta:

- Ha súlyosan megbetegszel, nemcsak a betegséggel kell megküzdened, hanem azzal is, hogy ezután nem tervezhetsz előre. Hogy vannak főnökök, akik kirúgnak, mialatt a műtőasztalon fekszel. Nem az volt a célom a könyvvel, hogy visszaüssek, nem is írtam le a lap nevét, ahol ezt tették velem. De meg akartam mutatni, hogy ilyen is van, erre is fel kell készülni... Nekem nagy szerencsém volt a hátországommal, de hiába vannak melletted, így is nagyon nehéz. Mert van, amibe nem akarnak a rokonok se beleszólni. Ilyen például, hogy eladd-e a lakásodat. Nem akarnak befolyásolni, mert nem akarják, ha meggyógyulsz, ott állj otthon nélkül, és esetleg őket okold… A fizikai fájdalommal is mindig egyedül maradok."

Tapasztalatai szerint szörnyű volt látni, hogy "mi minden múlik a pénzen: gyorsabban kapsz CT-időpontokat, ötven-hatvanezerért már aznap kivizsgálnak. Az ún. PET CT kétszázötvenezer, különben hónapokat kell várni… És ha egy betegség nagyon gyorsan terjed, akkor nem mindegy, mikor tudják felmérni az állapotod. Nálam sem lett volna mindegy. Amikor tavaly májusban megcsinálták a műtét előtti ultrahangomat, még úgy nézett ki, hogy sztóma nélkül megúszom. Két és fél hét telt el az ultrahang és a műtét között, közben akkorát nőtt a daganat, olyan gyorsan ráfeküdt a kismedencémre, hogy nem úsztam meg"

Nem hitt abban, hogy a rák lelki okokra vezethető vissza. Mint mondta: "Abban hiszek, hogy ha tönkreteszed magad, akkor legyengülsz...Korábban állandóan pörögtem, ha kellett, hét napból hetet dolgoztam, napi tizennégy órákat. Ha hajnalban hívtak, keltem, és mentem. Imádtam. Az utolsó időszakban például egy évből öt hónapot külföldön voltam. Folyamatos ingázással. Volt, hogy egy héten háromszor repültem oda-vissza. A hétből legalább egy napot kell hagyni a pihenésnek. De nem tettem, mert mindig jött valami izgalom..."