Egészségügyi miniszterként sem tudott nem orvosként gondolkodni.
Az egyetemi éveket nem számítva, 40 év egészségügyi szolgálat után nyugdíjba vonul a Csolnoky Ferenc Veszprém Megyei Kórház főigazgatója – írja az omegahírek.hu portál.
Rácz Jenő a műtőasztal mellől került előbb kórházigazgatói székbe, majd az Egészségügyi Minisztérium élére. Ugyan azzal az elhivatottsággal gyógyította a beteg magyar egészségügyet, mint korábban a betegeit. 2006-ban lett az akkor épp válsághelyzetben lévő Veszprém Megyei Kórház főigazgatója. Első munkanapján még általános sztrájk volt az intézményben és önkormányzati biztos segítette a gazdálkodást. Most ez az ország egyik legmodernebb, legfelszereltebb kórháza, ahogy sokan mondják, a „bezzeg kórház". A főigazgató szerint a csúcson kell abbahagyni, és különben is, most már valami egészen más is izgatja, nem csak az egészségügy…
Mint az interjúban Rácz Jenő elmondja, annak idején letett egy szakmai programot az asztalra, ez a program az onkológiával gyakorlatilag beteljesedett, befejeződött. Plusz projekt lenne a járóbeteg-ellátás rendbetétele, amit mi már megkezdtek. „Az én két ciklusom, úgy hiszem vállalható, talán tettünk is le valamit az asztalra, most ha jön egy külső ember, át tudja gondolni, mi az, amit esetleg máshogy kellene, mit lehetne korrigálni, vagy milyen úton lehetne tovább haladni. A megújulás minden szervezet életében fontos. Ahogy a híres magyar operettben is elhangzik: Új műsorhoz új férfi kell" – fogalmaz a főigazgató.
A kaposvári kórházban kezdett dolgozni, közel húsz évet töltött ott, közben két évre elment Nagyatádra, egy frissen nyíló kórházba, ahol nagy hiány volt sebészekből. Itt megvolt a lehetőség, hogy sokat operálhasson. Akkor is úgy tartotta, hogy egy papírhoz, egy végzettséghez nem elég az elméleti tudás, legalább annyira fontos a kellő gyakorlat. A sebész szakvizsga megszerzéséig maradt Nagyatádon, utána visszatért a kaposvári kórházba, traumatológiára. Van egy másfél éves vargabetű is, amikor a minisztériumba került, az ellátásszervezési osztályra. Ez után már kevés tényleges orvosi feladatot vállalt. Másfél év után meghívták a kalocsai kórházba főigazgatónak, ami új kihívást jelentett. Ezen a ponton fordult az egészségügy szervezése, irányítása, az egészségpolitika irányába.
Mint mondja, egészségügyi miniszterként sem tudott nem orvosként gondolkozni. Utólag is azt mondja, hála Istennek. Ennek köszönhető, hogy amikor miniszter volt, akkor is beszélő viszonyban tudott maradni a kormánypárti és az ellenzéki politikusokkal is. Az elődeivel baráti viszonyt ápolt, akkor is és ma is: Mikola Istvánnal, vagy Gógl Árpáddal, aki Pécsett oktatója volt. Korábban helyettes-államtitkárként, aztán egészségügyi miniszterként is a szakmát képviselte. Miután felállt a miniszteri székből és Veszprémbe került, szinte azonnal megválasztották az Egészségügyi Menedzser Klub elnökének, amit két cikluson keresztül vitt, aztán bekerült a Magyar Kórházszövetség elnökségébe, amelynek az elnöke is lett három évig.
– A mentoraim, a szüleim is arra neveltek, hogy igenis a törekedni kell a legjobbra, mindenből a legtöbbet kell kihozni. Erre voltam trenírozva. Az, hogy sírunk és várjuk, hogy majd valaki megsegít bennünket, nem megoldáskeresés. El kell indulni valamilyen irányba, ha győzni szeretnénk. Ehhez persze csapat kell. Mindig is csapatjátékosnak tartottam magam. Amikor kosárlabdáztam, ott is irányítót játszottam. A pályán sem az egyén nyert, hanem a csapat. Irányítóként azt is fel kellett vállalni, hogy nem én dobom a kosarat – vallja az interjúban Rácz Jenő.
A teljes interjú az omegahírek portálján olvasható.