Ma is működik, és ha minden jól megy, akár még 20 évig is adhat gyógyvizet a Hagymatikumnak.
Kevesen emlékeznek már rá Makón, hogy a helyi termálfürdőt megalapozó első kutat éppen hat évtizeddel ezelőtt fúrták. Ma is működik, és ha minden jól megy, akár még 20 évig is adhat gyógyvizet a Hagymatikumnak – olvasható a delmagyar.hu portálján.
Hat évtizeddel ezelőtt Makón kevesebb mint száz fürdőszoba volt, az ivóvizet sarki kutakból nyerték, és nyaranta 4-5 ember mindig belefulladt a Marosba – érzékeltette Medgyesi Pál mérnök, a megyei vízmű egykori kirendeltségvezetője, később a makói vízmű első embere azokat a körülményeket, amik eredetileg a fürdőépítés mozgatórugói voltak. Mint elmondta, 1955-ben döntött a város a fürdő építéséről, ehhez pedig meleg vizes kutat kellett fúrni. Ennek helyéül a most régi városházaként emlegetett akkori járási tanácsháza udvarát jelölték ki. Ez 1956-ban, második próbálkozásra sikerült. A 42 fokos termálvizet adó kutat pedig hivatalosan 1957-ben helyezték üzembe.
Az, hogy Makó a gyógyturizmus egyik hazai fellegvára, a marosi iszap gyógyiszappá nyilvánítása mellett annak is köszönhető, hogy a belőle nyert termálvizet gyógyvízként ismerték el, a benne oldott ásványi sók mennyisége ugyanis jelentősen meghaladja a minimálisan előírt literenkénti 1000 milligrammot. Medgyesi azt mondja, hogy ez a kút – amelyik mellé azóta persze másikat is fúrtak – megfelelő használat mellett akár még 20 évig is működhet.