A 9-es kórterem titka: egy ávós is a sebész mellett vallott

Újdonsült alorvos voltam a fővárosi Péterfy kórházban. Október 23-án este a menyasszonyommal elmentünk a rádióhoz, mert hallottuk, hogy valami készül. Amikor bentről lövések dördültek, tudtam: a sebesülteket a Péterfybe szállítják, mert mi voltunk az ügyeletes kórház. Innentől gyakorlatilag megállás nélkül operáltunk, s míg fiatal sebészként előtte alig engedtek bennünket műtéthez, ekkor sem a főnök, sem az adjunktus nem jött be, miénk volt a „terep" – idézte fel az eseményeket Oláh Vilmos, akivel a sonline.hu portálja beszélgetett.

A háború alatt úgy építették meg a Péterfyt, hogy két emelet mélységben a kórház összes betegét el lehessen helyezni. Amikor tehát a négy felső szint megtelt, elkezdtük lefelé telepíteni a sérülteket. Nagyon sok fegyveres is ott talált pihenőhelyet, logisztikai központ is lett a kórház, onnan indultak a fegyveresek a Corvin közbe és máshová.

November elsején is operáltam, miközben megválasztották a kórház forradalmi munkástanácsát. Alelnöknek választottak, a távollétemben. Még november 7-én, 8-án is folytatódott az ellenállás a pincénkben, Obersovszky, Eörsi ott nyomtatták a röplapokat, mintha mi sem történt volna, persze, az elhárítás hamar rájött. Egy darab időre „alámerült", keresték, az elbocsátó üzenetet áprilisban kapta meg.

Hónapokig nem kaptam állást, aztán amikor igen, akkor is Nyíregyházán, ahol „unalomból" Albert Schweitzer leveleit fordítottam, majd leveleztünk is. Amikor a hatvani kórházba osztályvezetőnek pályáztam, szinte már enyém volt az állás, de akinek a végső aláírást kellett volna rátenni, emlékezett rám: az '56-os Oláh Vili? Arról szó se lehet!

November 4-e után egyébként az ÁVH a Péterfy műtéti naplóit is lefoglalta, de szerencsére nemigen volt időnk adminisztrálni, így aztán teljes neveket, címeket nem találtak. A 9-es kórteremben például a pártház, az ÁVH sérültjeit helyeztük el. Gyorsan kórházi pizsamát adtunk rájuk és mondtuk nekik: egyetlen szót se senkinek! De megneszelték és négy fiatal fegyveres jött egyszer, hogy leviszik őket az udvarra. Orvosi eskünkre, a genfi egyezményre hivatkoztunk, arra, hogy nem bújtatjuk, csak kezeljük őket, végül jött egy elöljárójuk, aki leteremtette őket, azzal: ha bűnösök, bíróság elé lesznek állítva. Később a tárgyalásomon az egyik ÁVH-s, aki a kórteremből hallotta ezt a polemizálást, úgy vallott: ha nincs ez a fiatal orvos, mármint én, akkor mi most csak márványtábla lehetnénk.

További részleltek a sonline.hu portálján olvashatók!