Szinte hazajár a komlói véradó állomásra a volt bányász.
Szerény körülmények között él Ligeten családjával László Ferenc. Pedig amennyit ő már adott másoknak, abból több száz ember profitált. Igaz, ezúttal nem pénzről van szó, hanem egy még annál is sokkal fontosabb dologról: az életről. November végén kaptam egy oklevelet, akkor volt a 310. véradásom. Hogy hogyan jött össze ennyi? Bár nem lehetett volna, kéthavonta adtam vért – mesélte a Dunántúli Naplónak László Ferenc. Emellett, ha jól emlékszem, a plazmaadás négyszeresnek számít. Az biztos, hogy én nem csaltam, pedig többen meggyanúsítottak ezzel. Többek között ez is az oka, hogy amikor Komlón megszűnt a vérplazmaadási lehetőség, Pécsett – László Ferenc szerint – nem fogadták őt. Pedig akkor még az volt a tervem, hogy megdöntöm a világcsúcsot, amit egy kínai férfi tart. Komlón csak úgy hívtak, a „Plazmakirály". Most már esélyem sincs utolérni vagy megelőzni őt – tette hozzá Ferenc.
Bányásztársaimmal szinte versenyt csináltunk abból, ki tud többször vért adni. Emellett újabb és újabb embereket beszéltünk rá, hogy vérükkel segítsenek másokon. Csak Ligeten 56 állandó véradót szereztem – mondta László Ferenc, aki csontvelődonornak is jelentkezett.
Jó lenne, ha sok fiatal követné a példát, hiszen a vérükkel nemcsak mások életét menthetik meg, de a saját betegségükre is idejében fény derülhet. Mi nagyon sokat köszönhetünk a véradásnak, a komlói véradó állomásnak. Mindig jól bántak velünk ott, szinte a második otthonunkká vált. Örökké hálásak leszünk a dolgozóknak ezért, és hogy egy új „családot" kaphattunk – fűzte hozzá László Ferenc, aki a november végi Véradók Napján elismerésben részesült, oklevelét a komlói színházban vehette át.