A beteg dönti el, kikkel osztja meg adatait

Már zajlik itthon a Nemzeti Egészségügyi Informatikai (e-Health) Rendszer kialakítása. Ennek része az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT), amely egységes informatikai rendszerben tárolja majd a sokáig papíralapon kezelt betegadatainkat. Az ezzel kapcsolatos legnagyobb aggály nyilván a hozzáférés kérdése, amelyről Divinyi Zsombor, az Állami Egészségügyi Ellátó Központ Projektirányítási Igazgatóságának vezetője beszélt a Magyar Hírlapnak. Úgy fogalmazott, alapvetésük, hogy a betegadat elsősorban és mindenekelőtt a betegé, vagyis kizárólag ő dönt arról, kivel akarja megosztani.

– Az elektronikus egészségügyi rendszer fejlesztése gyakorlatilag az ágazat minden szereplőjét érinti. Melyek a fontosabb területei a változásnak?
– Valóban lényeges alaptétel, hogy a beruházás minden egészségügyben dolgozót – remélhetőleg – pozitívan érint majd. A legfőbb cél nem lehet más, mint a betegek személyre szabott ellátása. Vagyis az, hogy amikor valaki bekerül egy intézménybe, függetlenül attól, fekvő- vagy járóbeteg-ellátásról beszélünk, már annyi adattal rendelkezzen róla a kezelőorvos, hogy ne kelljen felesleges vizsgálatokat elvégezni. Mindez persze csak akkor lesz lehetséges, ha a beteg maga is lehetővé teszi, hogy kezelőorvosa láthassa az ellátásával kapcsolatos adatait.

– Tudna erre konkrét példát mondani?
– Vegyünk egy triviális esetet: egy egyetemista zalaegerszegi fiatal háziorvoshoz fordul, mert köhög. A kolléga elküldi mellkasröntgenre, ahol nem találnak semmi gyanúsat. A felvétel ebben az esetben a szakrendelőben készül el, majd bekerül a helyi szolgáltató informatikai rendszerébe. Tegyük fel, a páciens később Budapestre utazik, mert ott tanul, és nem múlnak a tünetei. Így a fővárosban is felkeresi a körzeti orvost, aki újra elrendeli a mellkasröntgent. Ebben az esetben két dolog történhet: vagy azt mondja a beteg, hogy két héttel ezelőtt már készült róla felvétel, ami használható lenne, és felszállítja Zalaegerszegről, vagy az ottani kezelőorvos postai úton elküldi a leletet. Előbbi megoldás nyilván nem járható út, utóbbi pedig nem biztonságos és nem gyors, mivel nincs sem hivatalos útja, sem követhető protokollja.

– Hogyan változtatna ezen a fejlesztés?
– A fent említett eset úgy zajlik majd le, hogy – amennyiben az adott beteg nem korlátozta az adataihoz való hozzáférést – a kezelőorvos megnyitja a rendszerben a páciens adatait, és látja, két héttel ezelőtt már készült róla egy mellkasröntgen, amit lehív az adatbázisból. Vagyis öt másodpercen belül ott lesz előtte a lelet. Amikor azt mondtam, hogy személyre szabottabb és gyorsabb lehet az ellátás, erre gondoltam. Egyrészt ma órákat töltenek a betegek az ilyen felvételek „megszerzésével", másrészt sok felesleges vizsgálatot végezhetnek el az orvosok, éppen ebből a problémából fakadóan... A teljes interjú