A beteg érdeke és a patikusszakma

Véleménye szerint az elmúlt évek sajátos viszonyrendszere és a történések szakpolitikai területeken túli kihatásai miatt ennek ki kell terjednie az állam és a szakma viszonyának elemzésére is. Véleménye szerint erről a viszonyról sajnos nem sok jó mondható. Kezdődött azzal, hogy az akkori kormányfő a 2006-os választási kampány hevében egy sokszázezres olvasottságú patikai magazinban kifejtette: elégedett a gyógyszerészek teljesítményével, nem fogja a gyógyszerellátást liberalizálni. Azonban erre rácáfolt, hogy néhány hónappal később Molnár Lajos akkori egészségügyi miniszter „szétverte azt, ami addig jól működött". A politikus a változtatásokat uniós normákra és kötelezettségekre hivatkozva vezette be.

Az uniós bíróság később megcáfolta a volt minisztert, és ítéletben mondta ki, hogy Európában fontosabb az élet és az egészség védelme annál, hogysem a gyógyszerellátást a szabadpiaci versenyre rá lehetne bízni. A magyar Alkotmánybíróság ugyanis megállapította, hogy az etikai szabályozást közjogi érvénytelenségre okot adó módon sikerült szétverni, azonban a jogellenes molnári törvények alkotmányellenességét a visszavonással járó esetleges jogbizonytalanságra hivatkozva már nem merte kimondani.

Molnár Lajos nemcsak neoliberális szemléletével, az előírásokat figyelmen kívül hagyó jogalkotási technikájával és az igazsághoz való sajátos viszonyulásával hozott újat az államigazgatásba, hanem konfliktusgeneráló tárgyalási stílusával is. Képtelen volt felfogni, hogy a gyógyszerellátásban nem a versenyt, hanem a hatékonyságot kell növelni. Képtelen volt belátni, hogy az élet nem a minisztériumban zajlik, hanem az orvosi rendelőkben és a patikákban.

A kamara alelnöke azonban hangsúlyozza, hogy nem Molnár Lajost és utódját Horváth Ágnest tartja elsősorban felelősnek a történtekért. Mint megfogalmazta: „Nagyobb a felelőssége azoknak, akik - az idejekorán elhangzott figyelmeztetések ellenére - a kinevezési javaslatot megfogalmazták, a döntést meghozták, majd az adott, mentálisan alkalmatlan vagy szakmaiatlan személyeket bársonyszékbe ültették."

Az uniós bíróság gyógyszerpiaci határozatának ismeretében a rendszer korrekciójáról 2009-ben új egyeztetések kezdődtek és sikerült a kamarának tavaly ősszel olyan kompromisszumot kötni a kormánnyal, amely ha nem is volt alkalmas a felgyülemlett problémák megoldására, a helyzet további romlását megakadályozhatta volna. Azonban a parlamentben is bejelentett megoldást a patikalétesítés szabályainak korrekciójára a törvényalkotás utolsó utáni fázisában a korábban hangoztatott elvekkel ellentétes döntés született. Az újra megváltozott kormányálláspont szerint a gyógyszerellátás liberalizációja hasznos volt, a gyógyszerellátás rendszere pedig „biztonságos" és „gazdaságos", ahogy a törvény címében is írva van.

Hankó szerint csak a közérdek tűnik el a rendszerben. Csak az nem érdekel senkit, hogy a hatóság érvényt tudjon szerezni a szakmai előírásoknak, a beteg megkapja a gyógyszerét, a patikák rohamos eladósodása álljon meg, és végül: hova vándorol a közpénz. Hozzáteszi: szintén rossz tapasztalatok forrása a gyógyszerautomaták ügye is, amelyekkel kapcsolatban a Gyógyszerészi Kamara különböző szabályozási és szakmai anomáliákra is felhívta a figyelmet, de 2009-ben mégis megszületett és ma is hatályban van egy rendelet az automaták üzemeltetésének lehetőségeiről.

A szerző leszögezi, hogy csupán felelős minisztériumra és jól működő hatóságokra, egymással együttműködő államra és köztestületre lett volna szükség ahhoz, hogy a hitelesség és a bizalom megmaradjon.