A betegek fele meghal

Bár évről évre egyre nagyobb összegeket szív fel, az egyre több pénz nem igazán érzékelhető a gyógyítás eredményességében. Csak azért indokolt ennél kicsit óvatosabban fogalmazni, mert ezen a területen még a számok sem megbízhatóak. Becslések szerint, miközben 2006 óta tízmilliárdokkal költünk többet – most évente nagyjából 100-150 milliárd forintot – a közkasszából a daganatos betegek terápiájára, a halálozási mutatók nem javulnak. Épp ellenkezőleg. Míg Nyugat-Európában a daganatos betegeknek „csak" a harminc százalékát nem sikerül megmenteni, nálunk az évi 60-70 ezer magyar beteg fele meghal. Arrafelé krónikus betegség a rák, nálunk halálos – írja a Népszabadság – online.

Valós adatok híján a valódi okokról a területet elemző szakértőknek is csak feltételezéseik vannak. Normális esetben az átlagos rákbeteg egy-két hét alatt kivizsgálható, de legfeljebb négy-hat hétre lehet ehhez szükség. A gyakorlatban viszont gyakran hónapok is eltelnek, mire valaki végigjut azon az úton, ami a daganat gyanújától a betegség igazolásáig vezet. Ennyi idő egy-egy gyorsan fejlődő daganat, például a vese-, tüdőrák esetében végzetes is lehet.

Az aránytalan hozzáférés, a terápiák országon belüli egyenlőtlen eloszlása, a rendszer túlterheltsége – mindezen rendszerhibák ma bárkit érinthetnek Magyarországon. Mindezt a daganatos betegek ellátási rendszerét belülről is jól ismerő Poller Imre onkológus saját tapasztalataira támaszkodva is bemutatta nemrég egy szakmai fórumon. A szakértő szavaiból kiderült: a betegnek nem egyszerű már a diagnózisig sem eljutni. Hiányzik a rendszerből a lakóhely és a kezelőcentrumok közötti „összekötő kapocs", vagyis a kezelés megszervezése. A gyógyulás esélye 48 %-ban attól függ, hogy a beteg időben megkapja-e a sebészeti ellátást, további 40 %- pedig azon múlik, hogy hozzájut-e a sugárterápiához, 12 százaléknyit adhat a sikerhez a gyógyszeres terápia is. A nemzetközi ajánlások szerint az onkológiai betegek 90 százalékának sebészeti, minimum felének sugárterápiát, negyven-ötven százalékuknak gyógyszeres kezelést is kell kapnia. Csakhogy a jelenlegi rendszerben a sugárterápia-kapacitás a kívánatos betegszám felének ellátására elég – tette hozzá Poller Imre.

(Az Európai Sugárterápiás Társaság korábbi becslése szerint Magyarországon nyolcvan úgynevezett lineáris gyorsító kellene minden beteg korrekt ellátásához, ám a számuk nem éri el a negyvenet.)

Az sem mindegy, ki hová kerül az első alkalommal. A diagnózis után a beteg további sorsáról az onkológiai bizottságok döntenek. Ezek a bizottságok a daganatos betegek kezelésével foglalkozó klinikai kórházi osztályokon működnek, azaz minden megyeszékhelyen van egy, Budapesten pedig kilenc. A lehetőségeik azonban nem egyformák, mert csak a csúcsintézményekben (ezekből öt van az országban) van mód arra, hogy a beteg a teljes kezelést – a sebészeti, a sugár- és a modern gyógyszeres terápiát is – megkapja. Ami az onkológiai betegek gyógyításával foglalkozó többi helyet illeti: a megfelelő szervezettség hiánya miatt nagyon is esetleges, hogy ki és mihez fér hozzá. Könnyen előfordulhat, hogy a rendszer maga veszíti el a beteget: az éves teljes esetszámot kellene a centrumokba szervezett, ám onkológiai gondozó hálózat nélküli rendszerben gyógyítani.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy legfeljebb száz orvosnak nyolc órában kellene valamennyi új betegét fogadnia, a kezelési tervét elkészítenie és a már terápián lévőket gondoznia. Ez szinte lehetetlen, ezért aztán a betegek egy részét az ellátóhelyek között küldözgetik, vagy újabb, de felesleges vizsgálatokra állítják sorba – húzza alá a portál.

Weltner János sebész főorvos a nemzetközi és a hazai rákgyógyítási statisztikák közötti markáns, de drámai különbséget abban látja, hogy a sebészek későn, már csak olyan stádiumban kapják meg a beteget, amikor nagyon rosszak a túlélési esélyek. A szakember példaként a vastagbéldaganatokat említette. Mint mondta: míg a tengeren túli orvostársai nulla és egyes stádiumú eseteket operálnak – és az ilyen betegek a sebészeti beavatkozás után meg is gyógyulnak –, a magyar orvosokhoz szinte kizárólag a hármas-négyes stádiumban lévők jutnak. Az utóbbiak gyógyulási esélyei már igen rosszak. Ennek oka egyértelműen a szűrés hiánya, aminek a következménye a daganat késői felismerése. Igazolt diagnózissal a Semmelweis Egyetem klinikáján két héten belül műtőbe kerülnek a rákbetegek – mondta a főorvos, aki azt már nagyobb bajnak tekinti, hogy a finanszírozási korláton kívül nincs egyéb kontrollja a rendszernek.