A bipoláris zavarral élőknek elfogadás, támogatás kell

„A bipolaritás lényege, hogy hiányzik az a ’normálisnak’ mondott lelkiállapot, amikor azt érezzük, hogy minden rendben van, tesszük a dolgunkat, éljük az életünket” – mondja dr. Belső Nóra pszichiáter, akinek nemrég jelent meg Hullámvasúton, Élet bipoláris zavarral című könyve. Közelgő szalonestje előtt a tévhitekkel övezett betegségről és a terápiáról beszélgettünk. Öt kérdés – öt válasz a hvg.hu portálon.

HVG Extra Pszichológia (HVG): Ha az a gyanúm, hogy bipoláris zavarom van, hogyan tudom biztosan kideríteni, és melyek azok a jelek, amelyekből egyáltalán erre következtethetek? 

Dr. Belső Nóra (B.N.): A gyanú már éppen elég ok ahhoz, hogy ilyen esetben szakemberhez forduljunk. A bipoláris zavart ne az internetről vagy az ismerősökkel együtt állapítsuk meg. Ugyanakkor a megfelelő szakirodalom segíthet a tájékozódásban. Nagyon sok árulkodó tünet van: hullámzó kedélyállapot indokolatlan váltásokkal, furcsa viselkedés, amit mások is észrevesznek, hol energiahiány, hol energiatöbblet. Nincs állandóság, nincs pszichés kiegyensúlyozottság, ami nagyon zavaró a mindennapi életben. A bipolaritás lényege, hogy hiányzik az a „normálisnak” mondott lelkiállapot, amikor azt érezzük, hogy minden rendben van, tesszük a dolgunkat, éljük az életünket. Ha valakinél gyakran vagy akár évszakokhoz kötötten változik a hangulat, a tettrekészség, az emberi kapcsolatok minősége, hol konfliktusosan, hol visszahúzódóan él, és tehetetlennek érzi magát az állandó változásokkal szemben, felmerül a bipolaritás gyanúja. Ezt azonban mindenképpen szakembernek kell megállapítania. Vannak változékony személyiségű vagy érzelmileg labilis emberek, ők nem bipoláris betegek. Sok átfedés mutatkozhat más pszichés zavarokkal is. 

HVG: Milyen tévhitek övezik még ma is ezt a régen mániás-depressziónak nevezett zavart?

B.N.: A bipoláris zavar körül sok tévhit és téves ismeret kering. Sokan úgy vélik, hogy ez a betegség tönkreteszi az életet, hogy örökké gyógyszeren kell élni, amelyeknek viszont súlyos mellékhatásai vannak, az ember függő lesz tőlük, és kisiklik az élete. Mindezek miatt kevesen mennek el szakemberhez, azaz pszichiáter szakorvoshoz, és sokan mindenféle alternatív utakat keresnek a gyógyulásuk érdekében. Az igazság viszont az, hogy a nem vagy nem kellően kezelt bipoláris betegség súlyosbodik, és akkor, mint egy önbeteljesítő jóslat, igazzá válhat sok minden a felsoroltakból. A megfelelő kezelés mellett viszont helyreáll az egyensúly, és esély van a teljes életre. Azért fontos erről beszélni, mert még ma is tapasztalható, hogy sok beteg akár 10-15 évig sem jut megfelelő kezeléshez. Ez főleg az enyhébb típusokban fordul elő. Ugyanakkor ezeknek a betegeknek közben igen rossz az életminősége, sok a magánéleti problémája, munkahelyi konfliktusa, és valahogy nem úgy megy az élete, ahogy szeretné. Ők sokszor járnak mindenféle önfejlesztő tréningekre, önismereti terápiákba, alternatív lélekgyógyászati próbálkozásokra, de valahogy sosem sikerül stabillá válniuk. Olyat is hallottam már, hogy egy kifejezetten bipoláris tünetekkel küzdő betegnek évekig azt sulykolták, hogy egy, az anyaméhben elszenvedett trauma rántja vissza újból és újból a depresszióba, és el kellene engednie a valószínűleg ki nem fejlődött ikertestvére miatt érzett bűntudatot. Ez a beteg fél éves gyógyszeres- és szupportív terápiás kezelés után nagyon stabillá vált. Tévhit tehát, hogy a bipoláris zavar mindenképpen mély pszichológiai gyökerű, traumatizált állapot, amelyben mindenáron meg kell találni az okokat. Van, hogy az ok csupán az agyi biokémiai zavara. Természetesen a stressz, a különféle életesemények provokálhatják a fázisok kialakulását vagy váltakozását.

A teljes interjú a hvg.hu portálon.