• nátha
    • A tüdőgyógyász szerint a náthának is lehetnek szövődményei

      A tüdőgyógyász szerint a náthának is lehetnek szövődményei

    • Immunerősítést már nyár végén érdemes elkezdeni

      Immunerősítést már nyár végén érdemes elkezdeni

    • Itt az ősz, már támadnak a vírusok

      Itt az ősz, már támadnak a vírusok

  • melanóma
    • Melanoma: Nem csak nyáron kell figyelni

      Melanoma: Nem csak nyáron kell figyelni

    • Öt fontos tudnivaló a most aktuális anyajegyszűrésről

      Öt fontos tudnivaló a most aktuális anyajegyszűrésről

    • Itt az éves anyajegyszűrés ideje!

      Itt az éves anyajegyszűrés ideje!

  • egynapos sebészet
    • Jó ütemben halad az egynapos sebészetek fejlesztése

      Jó ütemben halad az egynapos sebészetek fejlesztése

    • Lassan elkészül az orosházi kórház egynapos sebészeti részlege

      Lassan elkészül az orosházi kórház egynapos sebészeti részlege

    • Több műtétet vállalnának az egynapos sebészetek

      Több műtétet vállalnának az egynapos sebészetek

Változást akarnak a háziorvosok, de hiányzik az egység

Egészségpolitika 2018.10.06 Forrás: Weborvos Szerző:
Változást akarnak a háziorvosok, de hiányzik az egység

A HaOSZ első konferenciájának szakmai fórumán sorra kiderült, mi minden bántja a szakmát.

Törzskarton, betöltetlen praxisok, indikátor, magánpraxis lehetősége, a finanszírozás bővítése, a szakmai presztízs visszaállítása, az utánpótlás hiánya, a házorvosi ügyelet megszüntetése, kompetencia – jórészt ezek azok a témák, amelyek mind, mind szóba kerültek az Háziorvosok Online szervezetének első konferenciájának szakmai fórumán, ahol időnként igen parázs vita alakult ki, sérelmek okozta indulatok törtek fel a hozzászólókból. A pénteki esemény résztvevői sokfelől érkeztek, sokféleséget képviseltek, hiszen a nagyvárosok többpraxisos, jól felszerelt rendelőinek háziorvosaitól kezdve egészen a kistelepülések sorában három-négy praxist is helyettesítéssel vivő, naponta vándorló háziorvosok is jelen voltak, illetve fiatalabb gyógyítók is szép számmal. A közel kétórás vita végén (nem túlzott meglepetésre) kiderült: nincs olyan felvetés, amelyre a pró mellett rögvest ne fogalmazódna meg a kontra is. Csupán néhány kérdés élvezett egyetértést: a finanszírozás emelésének és a háziorvosi presztízs növelésének igénye.

A viták ellenére a háziorvosi szervezeteknek együttesen és egységesen kell képviselniük a szakmát, sőt, a betegszervezeteket is be kell vonni, javasolta Szabó János, az Egészségügyi Szakmai Kollégium Háziorvosi Tagozat vezetője, aki szerint csak megalapozott véleményeket lehet letenni a döntéshozók asztalára, a háziorvosoknak a szakmai vitáikat maguk körében kell lefolytatniuk. Végvári Tamás, a Nemzeti Népegészségügyi Központ alapellátásért felelős szakmai vezetője diszkréten jelezte, hogy a vita hevében a betegekről sem szabad elfeledkezni, hiszen a politika, az egészségpolitika számára az is fontos, hogy mi a jó a betegnek, mi a lakosság véleménye egy-egy intézkedésről. Mint hangsúlyozta: eljött az idő, a minőségi elemek arányát növelni kell az ellátásban a betegek érdekének maximális figyelembevételével.

Máris a sokat szidott (megújítandó) törzskarton került fókuszba: vajon hasznára válik-e a betegnek, vagy csak egy adminisztratív teher a háziorvosnak? Ki lehetne-e mutatni, hogy a megelőzhető, elkerülhető halálozás mérséklése mekkora eredménnyel járna az országnak? Végvári Tamás szerint a hazai adatok uniós értékre történő csökkentésében hatalmas szakmai lehetőség jut a háziorvosoknak, amit ki kellene használniuk. A törzskarton nagy része a primer prevencióhoz tartozik, fűzte hozzá Kozma Gábor, a Magyar Orvosi Kamara titkára, ugyanakkor nincs dedikált hely, forrás, idő a megvalósításához. A téma kapcsán a beszélgetést moderáló Sinkó Eszter, az SE menedzserképző központjának igazgatóhelyettese megjegyezte: a jelentős, immár 520 ezer forintos havi plusz forrást a szakállamtitkárság részben célzottan, feladathoz kötve szerette volna a háziorvosoknak adni, ám éppen a kamara vétózta meg az elképzelést, holott túl kellene lépni azon, hogy a plusz forrás automatikusan jár.

A törzskarton mellett az indikátor a másik sokat kritizált (irritáló?) tényező. Az indikátorrendszert fejleszteni kell, mondta immár sokadszor Kőrösi László, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) osztályvezetője. Jelenleg ugyanis a teljes finanszírozásban csupán 3,75 százalékot képvisel a kívánatos 10 százalék helyett. (Többen közbeszóltak: a szakellátás orvosainak munkáját is mérjék minőségileg, úgy lenne igazságos.) A szakember szerint az üres praxisoknál nagyobb gondot jelent az elöregedés, ugyanis az összes háziorvos közel fele nyugdíjas korba lép, ugyanakkor a képzőhelyek rezidensszámait nem tudják felölteni. A NEAK által levezényelt praxisvásárlási és letelepedési pályázatokon összesen 340 praxist töltöttek be.

A sikeres pályázatok dacára négyszáz fölött van már a betöltetlen praxisok száma. Mint kiderült, nem csak a háziorvosok érdeklődésének hiánya az oka ennek, hanem egyes önkormányzatok hozzáállása, amelyek nem fogadják a pályázókat: inkább tartós helyettesítéssel oldják meg az ellátást, ráadásul ezzel spórolnak is, hiszen a helyettesítő orvosnak kevesebb pénzt adnak, mint amennyi erre a célra a költségvetésből számlájukra érkezik. Ahogy egy hozzászóló megjegyezte: "kisbirtokok jönnek létre" a vidéki településeken.

Az egyik hozzászóló háziorvos azt nehezményezte, hogy naponta három-négy rendelőbe utazik, sokszor még be sem melegszik a helyiség, amikor már mennie kell tovább. Ő centralizált rendelőket szeretne, ami éppen a lakosságközeli ellátás elvével áll szemben. Békássy Szabolcs, a HaOSZ vezetője elmondta, hogy a szervezet is a központi, jól felszerelt rendelőket tartja megoldásnak a minőségi betegellátás érdekében, ide a betegeket az önkormányzatok busszal szállíthatnák.

A HaOSZ szerint sokat javítana a háziorvosok közérzetén, ha végre az ipát egységesen elengednék a helyhatóságok, ha az életkor előrehaladtával növelnék a szakmai szorzót, s legalább átgondolnák, de leginkább eltörölnék a praxisokat sújtó degressziós finanszírozást. Mindenképpen a praxisközösségek mellett törnek pálcát és új indikátorrendszert szeretnének, ragadott ki néhányat a szervezet javaslataiból.

Az egyik hozzászóló a háziorvosok magánrendelésének lehetőségei mellett érvelt, míg mások egyáltalán nem akarnak a szakellátás orvosaihoz hasonlóan magánrendelni, szeretnék a megfelelő bevételt a közfinanszírozott ellátásban megkapni.

Hogy több finanszírozást szeretnének, abban egyetértettek. Többen például felvennének egy adminisztrátor, mert hihetetlenül megnőtt a praxisok adminisztrációja, de annak is örülnének, ha racionalizálás történne ezen a területen.

Bilincsben tartják a háziorvost azzal, hogy hiába végzett szakorvosként, csak szakorvosi javaslatra írhat fel például nagyobb támogatással inzulint a betegének. Itt lehetne sokat spórolni, fogalmazott az egyik hozzászóló, arra utalva, hogy ezért is magas az orvos-beteg találkozás feleslegesen, ráadásul ez a szintén szakorvosi végzettségű háziorvos tudásának semmibevételét jelenti. Nem értik a háziorvosok, miért késik a kompetenciabővítés, miért nem érvényesíthetik szakmai tudásukat a betegeik érdekében. Egymás között beszélgetve szakmai féltékenységet emlegettek és egyfajta lenézést a szakellátó orvosok részéről, akiknek a lobbiereje egyelőre erősebb.

A kompetencia bővítéséhez kidolgozott szabályrendszer kell, azonban ezt a mai napig nem készítette el senki, mondta Kőrösi László, aki egy példával hívta fel a figyelmet a kiszélesítés bizonyos akadályaira: a háziorvos eszközparkja korántsem annyira komplett, magas színvonalú, mint egy szakrendelőben a kardiológusé.

Az egyik orvos eltörölné a háziorvosi ügyeletet, mondván, az szinte puszta adminisztráció, míg a másik szerint igenis szükség van alapellátási ügyeletre, de legalább ennyire a betegedukációra is. Ez  utóbbiban mindenki egyetértett, mondván, a betegek oktatását ma csak a Facebook végzi. Ezen felül fontos lenne valamiféle jutalmazás, ösztönzés azok számára, akik odafigyelnek az egészségükre.

Közös érdeke a háziorvosoknak az, hogy bebizonyítsák: jobban tudják csinálni, mint ahogy gondolják róluk, ehhez pedig szükség van a minőségi monitorozásra, mondta mintegy végszóként Papp Magor, az alapellátás-fejlesztési Modellprogram, vezetője.

Kapcsolódó hírek

Legolvasottabb cikkeink