Az orvosok beleragadtak a paternalista szerepbe, míg a páciensek szolgáltatást várnak. Mindenki a másikra mutogat. Magyarországon sajnos „népbetegség" a türelmetlenség és az udvariatlanság, ám egy olyan érzékeny területen, mint az egészségügy, ez teljességgel elfogadhatatlan - így summázható a Figyelő által megkérdezettek véleménye az orvosok és szakdolgozók viselkedéséről. Szinte mindenkinek van saját rémtörténete, „tematikus" blogok adnak hírt a rendszer vélt vagy valós hibáiról – írja a
figyelo.hu portálja.
Miközben az egészségügyi ellátórendszer állapota állandó téma a politikában s a médiában, az orvos-beteg kapcsolat jóval kevesebb figyelmet kap. Pedig e találkozók hangulata, illetve minősége meghatározó lehet a gyógyulás felé vezető úton.
A felmérések általában értékvesztett, rivalizáló, ellenségeskedő és bizalomhiányos képet festenek a magyar társadalomról, így nem meglepő az egészségügyi dolgozók s a páciensek közötti kommunikációs feszültség. Pedig az orvos-beteg viszony egy gyönyörű kapcsolat is lehetne, amely hitet adhat a páciensnek a gyógyuláshoz – emelte ki Barabás Katalin, a Szegedi Tudományegyetem docense.
Optimális esetben ez nem pusztán párbeszéd, hanem egyfajta együttműködés, közös elhatározás, amelynek fontos része a kölcsönös tisztelet és a bizalom. Ha ez sérül, az kihathat a gyógyulási esélyekre. Még a műhibaperek számát is befolyásolhatja, mert az ilyen ügyek bő kétharmadának kiváltó oka épp az elégtelen kommunikáció.
Ez nem magyar sajátosság – mutatott rá Pilling János pszichiáter. Az Orvosi kommunikáció című tankönyv szerkesztője szerint gyakran alakulnak ki kommunikációs zavarok a betegátadás során, de a gyógyító team tagjai közötti elégtelen párbeszéd szintén félreértések forrása lehet. A szakember arra is felhívja a figyelmet, hogy az orvosi hibákból leggyakrabban akkor lesz feljelentés, ha a doktor kommunikációja nem megfelelő, például eltitkolja a hibával kapcsolatos információkat, és még csak a sajnálkozását sem fejezi ki a történtek miatt.
Egy rendszerszinten bedőlt egészségügyben kell életeket mentenünk, ami mindenkit bedarál és frusztrál. A végletekig hajtott szakdolgozók és doktorok nem elsősorban az anyagiak, hanem a munkakörülmények, illetve a miliő miatt vándorolnak külföldre. Ebben a darálóban nincs idő érdemi kommunikációra, tőmondatokkal navigáljuk a betegeket – nyilatkozta a portálnak egy jelentős külföldi tapasztalatokkal rendelkező, évtizedek óta gyógyító orvos.