Arról, hogy Magyarországon mennyit költ az állam, és mennyit költenek a magánemberek a demenciával élőkre, semmit sem tudunk.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) legfrissebb, 2019-es adatai szerint az Európai Unióban évente 392 milliárd eurót fordítanak a demenciával élők ellátására, ami a kb. 14,1 millió európai beteggel számolva fejenként mintegy 27 815 eurót jelent. Ha ez egy kicsit magasnak tűnik, az nem véletlen: a több mint 11 millió forintos összeg megközelíti az EU-ban átlagosan egy főre jutó GDP-t, ami a Világbank adatai szerint abban az évben 31 333 euró volt. A kognitív hanyatlással küszködő idősek ellátására költött pénz nagy része (legalább 50, de akár 90 százaléka) ráadásul informális kiadás, vagyis saját zsebből megy, ami jelentősen növeli a hozzátartozókra rótt terhet.
Arról, hogy Magyarországon mennyit költ az állam, és mennyit költenek a magánemberek a demenciával és az annak kialakulásáért elsősorban felelőssé tehető Alzheimer-kórral élő betegek ellátására, szinte semmit nem tudunk. Ennek egyik oka, hogy még az olyan világszervezetek is, mint az Egészségügyi Világszervezet (WHO), csak becslésekkel rendelkeznek arról, hogy egy-egy országban hány embert érint a betegség.
A helyzet pedig, ahogy arról Kapócs Gábor neurológus és pszichiáter szakorvos, volt egészségpolitikai helyettes államtitkár a Qubit demenciáról készített filmsorozata 2. részében beszélt, Magyarországon sem rózsás. Nincs ugyanis olyan adatbázis, ami megbízható információkat szolgáltatna a betegséggel élők számáról, ahogy arról sincsenek hiteles adatok, hogy hol, milyen ellátóhelyek működnek pontosan, hány férőhellyel. A szakember szerint a felmérést külön megnehezíti, hogy tulajdonképpen az sem tisztázott, hogy pontosan mire van szükség például egy szociális otthonban ahhoz, hogy demenciával élő pácienseket lássanak el.
Egy, a Corvinus Egyetem munkatársai által vezetett 2010-es kutatásban azt vizsgálták, hogy milyenek a Magyarországon élő és gondozott demenciások életfeltételei, és hogy milyen költségek terhelik őket és környezetüket. Az akkori eurós költségek mai árfolyammal számolva megközelítik Budapest éves költségvetésének (405 milliárd forint) a dupláját: ha 300 ezer érintett időssel számolunk, akkor több mint 763 milliárd forintot költött az ellátásukra az állam és a hozzátartozók. Ez a kutatás ráadásul azt állítja, nincs nagy különbség az otthon gondozott és a szociális intézményben élők ápolására fordított havi összegek között. Továbbiak a teljes cikkben