A demográfiai fordulatról, egy kicsit másképp

A demográfiai hanyatlás Európában immáron nem kockázat, hanem biztos tény: még a legmagasabb termékenységi rátával rendelkező országok körében sincs meg a 2,1-es reprodukciós ráta. Ezért is gondolják sok nyugat-európai fővárosban, hogy a jelenlegi és a következő felnövekvő nemzedékek idején biztosan csökken az EU népessége, úgyhogy szükség van a bevándorló népesség növelésére - írta publicisztikájában Lovászy László, az Európai Parlament volt tanácsadója, miniszteri biztos, jövőkutató, ENSZ-szakértő a vg.hu-n.

Vajon miért gondolják ezt? Azért, mert ez eddig is így volt: Nyugaton már 1960 óta folyamatosan csökkent a természetes népszaporulat (2016-ban már mínuszba is fordult), ezzel párhuzamosan mégis nőtt az Európai Unió aktív korú népessége az elsősorban a korábbi gyarmatokról érkező olcsó munkaerő képében megjelenő népesség számának emelkedése miatt. (1985 óta minden évben többségben voltak a bevándorlók a kivándorlókhoz képest.) Emellett azt sem szabad elfelejteni, hogy a nyugati középosztály helyzete is megrendülni látszik, és a nyugat-európai fiataloknak – a McKinsey elemzőház szerint – egyre kevesebb esélyük van olyan életszínvonalra, mint amilyen most a szüleiknek van, ami szintén befolyásolja a gyermekvállalási kedvet, míg a bevándorlóknak hatalmas kiugrási lehetőség Európában élni a korábbi életszínvonalukhoz képest.

Az európai demográfiai hanyatlásnak azonban van egy másik, kevéssé ismert, méghozzá biológiai aspektusa is: az európai férfiak nemzőképessége az elmúlt évtizedekben durván megfeleződött, ami azt jelenti, hogy a gyermekvállalás előtt immáron nemcsak anyagi, hanem egészségügyi kihívások is tornyosulnak. (Egyes becslések szerint 300 ezer meddő pár van ma csak Magyarországon – a magyar kormányzat 2018-ban jelentősen lazította a lombikkezelésekkel kapcsolatos korlátokat, emelve a támogatásokat, bővítve a kedvezményes kezelések körét is.) A teljes írás itt olvasható