A dicshimnusznak egyáltalán nincs itt helye

„A dicshimnusznak egyáltalán nincs itt helye, a magyar egészségügy nagyon komoly pénz- és létszámhiányán, az egészségügy válságán nem sokat segített a sürgősségi betegellátás átszervezése, amibe rengeteg erőt és erőfeszítést tettek, miközben nagyon sok bizonytalanságot is eredményezett.” Így reagált Kökény Mihály azokra a kormányzati dicshimnuszokra, amelyeket az átszervezésről és annak eredményéről zengenek. A korábbi egészségügyi miniszter azonban nem látja annak átütő eredményességét, viszont észlel számos alapvető problémát, írja a Hírklikk.

Csupa szépet és jót mondott a héten a Belügyminisztérium egészségügyi államtitkára egy budapesti szakkonferencián. Mint az MTI tudósításából kiderül, Takács Péter szerint a tavaly februárban vidéken indított, majd az idén már Budapestre is kiterjesztett új ügyeleti rendszerben már egymillió feletti esetszámnál tartanak, az 1830-as hívószám bevált, és „óriási betegbiztonsági előrelépés”, hogy a telefonáló rögtön szakemberrel tud beszélni a panaszáról, szemben a korábbi széttagolt szisztémához képest, amikor „profitorientált egészségszervező cégek” biztosították ezt az ellátást. Az adatok szerint az esetek 15-20 százaléka telefonos tanácsadás keretében rendezhető, és Budapesten is – hasonlóan az ország többi részéhez – csökkent az indokolatlan mentővonulások száma, s nem ugrott meg kirívóan a sürgősségi osztályok terhelése sem – állította. Az alapellátási ügyeleti pontok ezen túlmenően tehermentesítik a sürgősségi osztályokat, hiszen ezekről az osztályokról a beteg, ha állapota megengedi, átirányítható az ügyeleti pontra – sorolta a szerinte pozitív hatásokat.

De vajon tényleg indokolt ez a fajta óriási elégedettség az új egészségügyi ügyeleti rendszerrel? Kökény Mihályt kérdeztük. 

Még csak egy-két hónap telt el azóta, hogy – utolsóként – Budapest is belépett a vidéken már hosszabb ideje működő, a kormány által megálmodott új rendszerbe, s az eddigi tapasztalatok szerint a fővárosban egészen más problémák jelentkeztek – választotta szét a két problémahalmazt a korábbi egészségügyi miniszter. Az egyik komoly elemként azt emelte ki, hogy a mentőszolgálatnak extra erőfeszítéseket kell tennie, hogy az ügyeleti pontokon megfelelő személyeket tudjon biztositani. Hallott olyan konkrét esetekről, amikor megkeresték az ott korábban feladatot ellátó magáncéget, és onnan vettek át embert, hogy kevesebb mentőst kelljen kivonni, illetve elvezényelni vidékről. 

„Budapesten nagyobb lakossági elégedetlenséget kiváltó, az új ügyeleti renddel összefüggésbe hozható nagy zavarról nem tudok, de az biztos, hogy a komoly létszámhiánnyal küszködő mentősöktől a sürgősségi ügyelet ellátása nagy erőfeszítést igényel” – szögezte le. Ennek pedig súlyos következményei lehetnek. Hiszen ez visszaüt abban, hogy mennyire gyorsan tud a mentő egy olyan esethez vonulni akkor, amikor tényleg mentős feladatot kell ellátni. Szerinte alaposan meg kellene vizsgálni, hogy mennyire nőtt meg a mentősök tényleges túlterheltsége, a sürgősségi ellátás működtetése mennyire veszi el az energiát, időt, kapacitást a mentősök alapvető feladatától, az életmentéstől. Hogy ez jogos felvetés, azt az is bizonyítja, hogy sok a jelzés: rendszeresen fel kell rendelni vidékről mentősöket Budapestre, hogy el tudják látni a feladatokat a fővárosban. „Mindenesetre semmiféle melldöngetésnek nincs egyelőre helye” – vonta le a következtetést.

További részletek a Hírklikken.