A felmondási tilalommal kerülik el az ellátás összeomlását

Bár már rég megszűnt szinte minden járványügyi korlátozás, az egészségügyben dolgozók még ma is a kormányzat által mesterségesen fenntartott veszélyhelyzet rabjai. Szabadságukat jelenleg is korlátozza a felmondási tilalom, amit most újra  megtámadtunk az Alkotmánybíróság előtt egy végletekig hajszolt, fiatal orvost képviselve - írja ataszjelenti.444.hu.

A kormány tavaly novemberben másodszorra vezetett be felmondási tilalmat az egészségügyben – és nem mellesleg a rendvédelemben – dolgozók körében. A tilalom, amit a kormány a veszélyhelyzet végéig rendelt fenntartani, ezúttal is sokak életét teszi gyötrelmessé. Az elmúlt hónapokban csak jogsegélyszolgálatunkhoz 34 segélykérő levél érkezett a témában, és többen nemcsak saját helyzetükről írtak, hanem kollégáikéról is. Jól látszik az is, hogy minél inkább távolodik a járványveszély, annál nehezebben viselik az érintettek láncra vert helyzetüket. Számukra is világos, hogy azok az alkotmányos célok, amelyek a tilalom bevezetését megalapozták, mostanra már nem állnak fenn, és a veszélyhelyzet fenntartása a választások előtt álló kormánypárt önös politikai érdekeit szolgálja. 

Amikor a kormány először tiltotta meg az egészségügyi dolgozóknak, hogy otthagyják az állásukat, egy ápolót képviselve kértük az Alkotmánybíróságtól a rendelkezés megsemmisítését. A testület hónapokig kivárt a döntéssel, majd amikor a felmondási tilalmat a kormány feloldotta, „okafogyottság” miatt megszüntette az általunk kezdeményezett eljárást. Hiába jeleztük az indítványban, hogy a felmondási tilalmat a kormány még visszaállíthatja, az alkotmánybírák ezzel nem törődtek. Ahogy pedig azt várni lehetett, a járvány újabb hullámában a kormány újjáélesztette a tilalmat.

Az ügyet most ismét az Alkotmánybíróság elé vittük. Ezúttal egy orvost képviselünk, aki frissdiplomás szakorvosként jóformán egyedül visz a hátán egy kórházi osztályt az egyik vidéki kórházban. Katát (nevét megváltoztattuk) – saját bevallása szerint –  testileg, lelkileg felőrli ez a felelősség.  Nekünk írt panaszában oldalakon keresztül részletezi, miért érzi egyre elviselhetetlenebbnek a munkával járó terheit: 

"Elmondhatatlan stresszel és lelki teherrel jár, hogy úgy kell ügyelnem egy műtétes szakmában, hogy friss szakorvosi diplomával én vagyok az egyetlen kompetens ember az osztályon, azaz amit én nem tudok megoldani ügyeletben, annak nem lesz megoldása. Mindeközben hiába szeretnék szakmailag fejlődni (így például ráépített szakvizsgát csinálni), a létszámhiány miatt az sem megoldható, hogy egy-egy ember képzés miatt távol legyen. (...) Kínomat, kínunkat fokozza, hogy a kórházban ügyeleti időben egyetlen aneszteziológus orvos van, akinek az intenzív osztályt, a covid intenzív osztályt, a sebészeti-, traumatológiai-, és a szülészeti műtőt is el kell látnia. Nem egyszer fordult elő olyan eset, hogy akutan lett volna szükség aneszteziológusra, azonban ő éppen egy másik műtőben, altatott beteg mellett tartózkodott. Csodával határos, hogy ez eddig nem vezetett tragédiához. Természetesen ezt a problémát is jeleztük a vezetőség felé, megoldás nincs (orvoshiány miatt, ugyebár).”  

Mindannyiunk érdeke, hogy legyen, aki a betegellátást biztosítja. Ennek teljesülése járványhelyzetben az átlagosnál bizonytalanabb, ami rendkívüli intézkedések bevezetését, köztük akár az ellátást nyújtók jogainak korlátozását is elkerülhetetlenné teheti. Olyan súlyú jogkorlátozást azonban még járványhelyzetben sem lehet előidézni, amely már az emberi méltóság sérelmével jár. Márpedig a kényszermunka tilalma azért szerepel az emberi jogi egyezményekben, hogy az embert ne lehessen tárgyiasítani. Mi éppen azt sérelmezzük az Alkotmánybíróság előtt, hogy a felmondási tilalom puszta eszközzé degradálja az egészségügyi dolgozókat. 

További részletek a cikkben.