A fenék tíz százaléka - orvos a rúdon

És nem hiába: tavaly a sportágban párosban Európa-, majd világbajnoki címet szerzett. Ez az év számára a vízválasztó. Miközben újabb világbajnokságra készül, szakvizsgázni fog, s az év végéig el kell döntenie, hogy visszatér-e a baleseti intézet traumatológiájára – írj a magyarnemzet.hu.

Az édesapja vívóedző, Eszter már ötéves korától szertornázott, így érthető, hogy sokáig artista szeretett volna lenni. Aztán színésznő… S ez az ábránd sok évig tartotta magát. Gimnáziumban már az körvonalazódott, hogy az egészségügyben képzelné el magát. Az utolsó két évben nyaranta segédápolóként dolgozott a Péterfy Sándor Utcai Kórház-Rendelőintézetben és Baleseti Központban.

Érettségit követően egy évig Olaszországban, egy milánói családnál bébiszitterkedett, majd idehaza a Pető Intézet konduktortanulója lett. Aztán az orvosi egyetemre jelentkezett, s már az elején tudta, hogy sebész akar lenni. Az általános orvosi karon végezve fiatal diplomásként a Fiumei úti baleseti intézetben helyezkedett el, majd letöltötte az ortopéd-traumatológiai szakvizsga előtti hatéves képzési időt…

– A traumatológiai munka, a többnyire baleseti sérültek ellátása nagyon nehéz munka, kiszívta az embert, ezért mentálisan is szükségem volt arra, hogy valami mást csináljak. Huszonegy éves koromban abbahagytam a szertornázást, műugrást, vívást, az aerobikórák nem vonzottak, és nem akartam sem fogyni, sem izmosodni. 2012-ben egy ismerőm mesélte, hogy elkezdett rúdtáncolni. Annyira lelkes volt, hogy befészkelt a fejembe, lehet, ez a sport lekötne. Lementem egy órára, s ott ragadtam – meséli Szlávy Eszter. Ez az év az orvosi hivatását tekintve vízválasztó. A világbajnokság után ugyanis ortopéd-traumatológus szakvizsga vár rá, aztán, mivel december 31-én lejár a fizetés nélküli szabadsága, azt is el kell döntenie, hogy sebészorvosként hol folytatja. Szakrendelőben, fekvőbeteg-ellátásban, akut traumás vagy elektív ortopéd vonalon.

A teljes interjú a magyarnemzet.hu oldalán olvasható.