A gyász olyan, mint a flipperjáték golyója

Élet, halál, gyász, veszteség – mind kifogyhatatlan tárgyát képezi a tudományos kutatásoknak. És ahogyan az már lenni szokott, bizonyítottnak hitt tételek veszítik érvényüket és adják át helyüket az újaknak - olvasható a Medical Online portálon.

Tagadás – düh – alkudozás – depresszió – belenyugvás. A gyász öt stádiuma, melyet Elisabeth Kübler-Ross svájci származású pszichiáter írt le először 1969-ben megjelent „A halál és a hozzá vezető út" (On Death and Dying) című könyvében. A gyász öt stádiuma, melyek a hagyományos felfogás szerint az esetek zömében egymásból következnek… A Baylor Egyetem kutatói azonban most arról számoltak be a Mental Health Practice című lap szeptemberi számában, hogy a gyász folyamata korántsem ennyire lineáris, ennyire előre megjósolható. Sokkal inkább hasonlít a flipperjáték ide-oda pattogó golyójához, melynek útját senki nem látja előre.

Nem kevesen vannak, akiknél – a klasszikus elméletet követve – a gyászfolyamat az elfogadással le is zárul. Másoknál viszont elegendő egy helyszín, egy illat vagy egy hang, ami felébreszti az emlékezetet, és a gyászfolyamat visszakerül egy korábbi fázisba – emelik ki a közlemény szerzői, Margaret Baier pár- és családterapeuta és Ruth Buechsel pszichológus. A kutatók a flippermodellt arra fejlesztették ki, hogy segítsenek a gyászolónak abban, hogy képes legyen rendet tenni a lelkében uralkodó zűrzavarban és képes legyen felkészülni arra, ha a gyász nem csillapszik az idővel, hanem éppen fellángol vagy túlságosan elhúzódik.

„Modellünk egyik legnagyobb erőssége, hogy segít elfogadtatni a gyászolóval, hogy a gyász soha le nem záródó folyamat. Tisztában kell lennie vele, hogy a gyász időnként háttérbe húzódik, de soha nem tűnik el teljesen."

Gyász és depresszió – első pillantásra rokon fogalmak, a pszichiátriában azonban nagy jelentősége van a kettő elkülönítésének. A Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders legújabb, ötödik kiadása (DSM-V) − a DSM-IV-gyel ellentétben − már nem követeli meg, hogy a major depresszió diagnózisának felállítása előtt történjen meg az esetleges gyászreakció feltárása és kizárása. A Lancet című lap ez év februárjában szerkesztőségi kommentárt tett közzé a témában, melyben többek között ezt írják: „A DSM-V szerint már nem kell kizárni a gyászreakciót a depresszió diagnózisához, ami azt jelenti, hogy inkább depressziónak, mintsem normális gyászreakciónak kell véleményezni azokat az eseteket, amikor a szeretett személy elvesztése okozta mély szomorúság, veszteségérzés, álmatlanság, figyelemösszpontosítási zavar, általános fáradtság és étvágytalanság két hétnél hosszabb ideig fennáll. A normális gyászfolyamat medikalizálása – azaz az antidepresszánsok rutin adásának legitimálása – nemcsak veszélyesen leegyszerűsített, de egyben elhibázott felfogás is. Egyelőre semmilyen bizonyítékkal nem rendelkezünk arra nézve, hogy indokolt lenne a szokásos antidepresszív gyógyszeres sémák alkalmazása azoknál a személyeknél, akik nemrégiben veszítették el valamelyik szerettüket.

A gyász nem betegség, hanem az ember életének természetes része, magától értetődő reakció arra, ha meghal az, akit szerettünk. Nem lehet időkorlátot szabni annak, hogy normálisan meddig tart a gyászfolyamat. A gyászreakció esetenként elhúzódhat, sőt depresszióba is átmehet, ami már kezelést tesz szükségessé, ám a gyászolók többsége mégsem szorul pszichiátriai terápiára, sőt még orvosi kezelésre sem. Ha valamire szüksége van a gyászolónak az orvosától, az nem gyógyszer, sokkal inkább az idő, a sajnálat, az együttérzés és az emlékezés lehetősége."