• nátha
    • Kutatók vizsgálják komolyan, létezik-e férfinátha?

      Kutatók vizsgálják komolyan, létezik-e férfinátha?

    • A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

      A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

    • Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

      Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

  • melanóma
    • Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

      Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

    • Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

      Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

    • A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

      A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

  • egynapos sebészet
    • Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

      Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

    • A kecskeméti kórház orvosa lett az Egynapos Sebészeti Tagozat elnöke

    • Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

      Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

A gyógyítás nagyon megváltozott, de a helyzet kezelhető

Lapszemle 2022.11.29 Forrás: hazipatika.com
A gyógyítás nagyon megváltozott, de a helyzet kezelhető

Harmincnégy évesen már irányíthattam a debreceni gyerekklinika intenzív osztályát, majd részt vettem a külön szakvizsga megalkotásában.

Már akkor gyermekintenzív osztályt vezetett, amikor ilyen szakvizsga még nem is létezett, majd részt vett az új képzés felépítésében. Élete a gyermekgyógyászat körül forog, intézménye sok szempontból egyedülálló az országban. Dr. Velkey György Jánossal, a Bethesda Gyermekkórház főigazgatójával a házipatika.com beszélgetett.

Miért választotta az orvosi pályát?

Polgári családból származom, sok hozzátartozóm orvos volt, többen pedig tanárok, én a két terület között ingadoztam. Mindig is szerettem emberekkel foglalkozni, ezzel így voltak a testvéreim is. Hatunk közül ketten lettünk orvosok, négyen tanárok. A pályaválasztásról az utolsó pillanatban döntöttem, amiben az is közrejátszott, hogy a matematikát és a magyart nagyon szerettem, de akkor ilyen szakra nem lehetett menni, az orvoslás pedig nagyon izgatott. Talán az fogott meg benne, hogy itt direkt, közvetlen és egyértelmű a segítségnyújtás.

Már a pályája elején a csecsemő- és gyermekgyógyászat érdekelte?

Kezdetben a pszichiátria vonzott, talán azért, mert annak bölcsészeti oldala is van. Viszont amikor az egyetemre bekerültem, egyből éreztem, hogy nekem a gyerekosztályon a helyem. Ez számomra otthonos közeg, érdekeltek a kicsik betegségei, hamar szót értettem velük.

Később aneszteziológiából és intenzív terápiából is szakvizsgázott.

A gyerekorvosláson belül leginkább a súlyos esetek vonzottak, ahol fontos a gyors és hatékony segítség. Akkoriban még nem létezett gyermekintenzíves képzés, így csak az aneszteziológia és intenzív terápia szakvizsga megszerzésével dolgozhattam ezen a területen. Harmincnégy évesen már irányíthattam a debreceni gyerekklinika intenzív osztályát, majd a szakma egyik vezetőjeként részt vettem a külön szakvizsga megalkotásában. Azt nekem is le kellett tennem. Az intenzíves munka sokat jelentett számomra, ahogy a hozzá szorosan kapcsolódó koraszülött intenzív ellátás is. Ott szintén remek professzoroktól tanulhattam, az osztályon komoly csapatmunka folyt.

(...)

Itthon részt vesz a Magyar Kórházszövetség munkájában, elnökként másodszorra vezeti a szervezetet.

V.Gy.: A szövetség olyan civil szervezet, amelyben az igazgatók az egészségügyben zajló folyamatokat elemzik, majd azok alapján javaslatokat fogalmaznak meg. Először 2013 és 2016 között töltöttem be ezt a pozíciót, idén pedig újból megválasztottak elnöknek. A szervezet életében már csaknem két évtizede veszek részt, amit nagyon fontosnak tartok, lévén így tevőlegesen segíthetjük a rendszer fejlődését. Kicsit érdekvédelmi tevékenység ez, de lehetővé teszi a gondolatok továbbítását, az ellentétek kiegyenlítését is.

Továbbiak a teljes interjúban