• nátha
    • Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

      Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

    • Tudományos bizonyítékok támasztják alá a húsleves gyógyerejét

      Tudományos bizonyítékok támasztják alá a húsleves gyógyerejét

    • Tízből csak három magyar fújja ki helyesen az orrát

      Tízből csak három magyar fújja ki helyesen az orrát

  • melanóma
    • Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

      Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

    • A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

      A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

    • Orvosi bravúr került a Guinness Rekordok Könyvébe

      Orvosi bravúr került a Guinness Rekordok Könyvébe

  • egynapos sebészet
    • Egynapos sebészet: új szakmai kollégiumi tagozata van a területnek

      Egynapos sebészet: új szakmai kollégiumi tagozata van a területnek

    • Megnyílt az egynapos sebészeti ellátás Csepelen

      Megnyílt az egynapos sebészeti ellátás Csepelen

    • Covid-kátyúból kilábaló egynapos sebészeti ellátások

      Covid-kátyúból kilábaló egynapos sebészeti ellátások

A hajléktalanok közé vonult vissza a pap

Lapszemle 2018.12.27 Forrás: hvg.hu
A hajléktalanok közé vonult vissza a pap

Az idekerülőkben sokkal kevesebb a büszkeség, egymással segítőkészebbek, már csak a ráutaltság miatt is.

Kardos Mihály katolikus pap elvesztette mindkét lábát, most így él Szegeden, egy hajléktalanokat ápoló kórházban. Lakhatna egy kényelmes otthonban, esetleg belvárosi lakásban, ő azonban nem tágít innen. Magának választotta ezt az utat, mert úgy gondolja: neki itt van dolga - írja a hvg.hu.

„Pap vagyok” – adja meg az egyszerű választ Kardos Mihály arra a kérdésre, miért él már négy éve a hajléktalankórházban. Az atya, ahogy mindenki szólítja, tizenhat évvel ezelőtt veszítette el az egyik lábát, cukorbetegsége miatt kellett azt amputálni. Több éven át élt egy „elit” otthonban, később egy belvárosi lakást biztosítottak neki. Aztán a másik lábát ugyancsak amputálni kellett, ő pedig a hosszas gyógyulása alatt úgy döntött: a Máltai Szeretetszolgálat hajléktalankórházában fog élni. Itt találkoztak vele a hvg.hu munkatársai. 

„Tudja, az idekerülőkben sokkal kevesebb a büszkeség, egymással segítőkészebbek, már csak a ráutaltság miatt is. Bizonyos értelemben emberségesebbek, mint a többiek a kinti életben” – mondja, és rögtön tragikus példát mesél. „Tizenöt nyarán azt mondta nekem a Feri, hogy ha nem veszik fel a tompai roncsautó őrének, akkor ő a fagyhalált választja. Szenteste odaadott nekem egy ébresztőórát a nővér azzal, hogy a Feri nekem küldi. Akkor már tudtam, hogy feladta. 27-én pedig jött a hír, hogy megfagyva találták meg. 48 évesen halt meg. Nagymágocson volt állami gondozott, aztán 18 évesen kikerült az otthonból, és hányódott a semmiben harminc éven át.”

Legolvasottabb cikkeink