A fekete egészen az orvoslást technikailag és társadalmilag is forradalmasító századfordulóig uralta a gyógyítást.
A fehér köpeny alig száz éve alaptartozéka az orvosi uniformisnak, addig a fekete jelezte a hivatás komolyságát – és azt, hogy a doktor kezei közül sokan már nem kerülnek ki élve. A fehérség azonban nem mindig jótékony szimbólum, a köpeny jövője pedig mintha már csak a beavatottaknak lenne fontos - írta történelmi áttekintésében az inex tudományos rovata.
A fehér csak a múlt századforduló óta számít az orvoslás színének. A legendás sebész Joseph Lister, aki a XIX. század közepén Pasteur követőjeként hirdetett harcot a kórokozók ellen, még elegáns polgári ruhában operált: miközben higiénikusabb eljárásokkal forradalmasította a beavatkozásokat, frakkban műtött, a kezéhez tapadt vért egyszerűen a kabátjába törölte.
A fekete egészen az orvoslást technikailag és társadalmilag is forradalmasító századfordulóig uralta a gyógyítást – hiába, kell az elegancia, és az csak az ókori görögöknél volt elegendő megkülönböztető jegy, hogy a komoly orvosnak volt cipője. A fehér szín fokozatosan vette át az uralmat, de mint a tisztaság, sterilitás jelképe hamarosan annyira elterjedt, hogy még az ápolónők is átvedlettek, pedig ők hagyományosan apácák voltak – miközben a megnevezésük továbbra is „nővér" maradt.
A fehér köpeny az orvosok társadalmi előrelépését is szimbolizálta, ugyanis ezzel egy időben váltak egyértelműen a tudományos közösség elfogadott tagjaivá – a fehér szín tehát laboratóriumi belépőnek is tekinthető. Még akkor is, ha praktikus okokból éppen a legnagyobb presztízsnövekményt elérő sebészek maradtak ki ebből: miközben az egykor leglenézettebb orvosi hivatás birtokosai a legjobban keresőkké váltak, ők zöld köpenyesek lettek – a magyarázat, hogy a műtőszobában annyi a szikrázó fehér, hogy az már fejfájást okoz. A teljes cikk további érdekességekkel