A csodavárás hibára késztetheti, etikátlan lépésekre kényszerítheti a kutatókat. Már akit lehet.
Az egykor ünnepelt őssejtkutatót, az olasz Paolo Macchiarinit kiebrudalták stockholmi laboratóriumából, ezzel párhuzamosan ügyészségi eljárás indult ellene. És ha ez nem lenne elég, már három vezető svéd tudós is lemondott vagy lemondatták pozíciójáról. Ők hárman az orvosi Nobel-díjat odaítélő testület tagjai voltak. Egyesek szerint a botrány miatt az idei orvosi Nobel-díjat sem kellene odaítélni, az elismeréssel járó pénzt pedig a sebész miatt elhunyt betegek családjainak kellene adni.
Kókler vagy kiváló tudós, akivel elszaladt a ló? - tette fel a kérdést a magyaridők.hu.
A történetet jól ismerő Sarkadi Balázs őssejtkutató szerint az olasz kiemelkedő eredményeket felmutató szakemberként érkezett a Karolinska Intézetbe, ahol mindent megkapott a klinikai kísérletei végzéséhez. Tudomásul kell azonban venni, hogy az őssejtbeültetések, az őssejtekkel kapcsolatos terápiák nagyon rizikósak. Bármilyen furcsán is hangzik, nem teljesen elfogadhatatlan, ha az ilyen kezelésbe belehalnak a betegek. Ezek a terápiás megoldások csupán néhány éve születtek, a kezdeti szakaszban járunk. Olyan súlyos betegeket kezelnek ilyen módon, akik rövid időn belül egyébként meghalnának. Ha valaki egy ilyen terápiának köszönhetően éveket élhet megfelelő minőségben, akkor vállalhatja azt a rizikót, hogy a kezelés végkimenetele egyébként kétséges.
Ez a skandalum, nevezzük bárminek az ügyet, visszavetheti az őssejtek kutatását? Sarkadi Balázs szerint erről nem lesz szó, mert egyébként is kevésbé látványos szakban van a terület, mint pár évvel ezelőtt. Általában egy új eljárásnak, egy új terápiának van egy gyorsan felívelő szakasza, amikor szakértők és laikusok egyaránt azt hiszik, hogy az újdonság szinte minden problémára megoldást jelent. Majd jön a kijózanodás időszaka, amikor kiderül, hogy az újdonságnak számos aspektusát kell vizsgálni, mert valóban megold egy problémát, de esetleg generál több másikat. Az őssejtterápiákkal kapcsolatban már tudjuk, hogy nem kínálnak mindenre megoldást, ami sokak kedvét szegi.
A Paolo Macchiarini-ügy a zuhanást követő időszakban érte ezt a területet. Nem jött jól, de nem jelent végzetes csapást, mert már tudjuk, hogy az őssejtterápia sem mindenható – elvileg lehetne, de ilyen sejtekkel például egyelőre nem fércelhetjük össze a gerincvelőben elszakadt idegeket. Sőt, az eset akár a szakma hasznára is válhat, hiszen arra hívta fel a figyelmet, hogy még a legjobbakat is ellenőrizni kell.