A hálapénz hiánya néhol megbénítja a napi működést

Ha milliárdok áramolnak az állami egészségügybe, mégis miért virágzik a magánszektor? Honnan van sosem látott árrobbanást lehetővé tevő fizetőképes kereslet a magánorvosokra? Miért tolong itt a nyugati és a keleti tőke egészségügyi befektetőként? Ha alacsony – szerencsére – a súlyos koronavírusos esetek száma, miért van hatással a járvány az intézményekre most is? - teszi fel a kérdéseket a válaszonline.hu. és rendre meg is válaszolja.

– Már korábban is lehetett tudni, hogy sok beteg számára az orvosválasztás legolcsóbb módja a paraszolvencia megfizetése volt – mondja erről Sinkó Eszter, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának egészségügyi közgazdásza. A szürkehályog-műtétre váró asszony esete nem egyedi, emberek ezrei, tízezrei lehetnek hasonló helyzetben. Az elemző állítja: egyes orvosi területeken megállt az élet a paraszolvencia hiányában, legalábbis azokban a szakmákban, ahol a betegek bőségesen csúsztattak eddig az orvosoknak. 

Az állami egészségügyben eddig három teljesítményösztönző eszköz létezett, és mind a hármat kilőtte az élet vagy a kormány reformja: 

A teljesítményfinanszírozás átmeneti hiánya. A kórházak – „békeidőben” és bizonyos korlátok között – annál több pénzt kapnak, minél több beteget gyógyítanak meg. Most viszont a járvány miatt új rendszer van érvényben, őszig bármennyi beteget látnak el, ugyanannyi pénzt kapnak. 

A hálapénz, amely ugyan torz ösztönző, de az orvosok – némi leegyszerűsítéssel és bizonyos szakmákban – eddig minél több pénzes beteget operáltak meg, annál jobban jártak. Idén januártól a hálapénz adása és elfogadása a büntető törvénykönyvbe ütköző cselekedet, amely egy évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható.

A különböző pótlékok és vállalkozói szerződések révén kialakult a dolgozók ösztönzésének viszonylag rugalmas formája. A kórházi vezetés így képes volt átlagon felül megfizetni például a komoly terhelésnek kitett és hiányszakmának számító sürgősségi, intenzívterápiás orvosokat, nővéreket. A régi szabályokkal is az volt a baj, hogy túl merevek voltak, ám az új bértábla még ezen is túltesz: csak 20 százaléknyi differenciálásra ad lehetőséget, és erre sincs forrás. 

Az elkötelezett orvosok esetében talán nincs túl nagy jelentősége az ösztönzőknek, ők ettől függetlenül is csúcsra járatják magukat, de a többiek számára nagyon is meghatározó. Szakmai körökben azt hallani, hogy sok olyan orvos, aki a hálapénz vagy az ösztönzők hatására eddig egy nap négy beteget is megoperált, most két pácienst ír be a naptárába. A helyzetet Sinkó Eszter szerint az is nehezíti, hogy az intenzív terápiás területen rendkívül kevés a szakdolgozó, így a súlyos eseteket akkor is csak nagy nehézségek árán tudják ellátni, ha csupa megszállott orvos dolgozik egy-egy osztályon. A szakdolgozók közül sokan felmondtak amiatt, mert kimaradtak a szolgálati törvény béremeléséből, az ugyanis ápolókra, műtősnőkre, műtősfiúkra, altatóasszisztensekre nem vonatkozik.

A hosszú várakozás elől menekülő betegek kénytelenek a privátegészségügyben gyógyulást keresni. A kormány az egyre erősödő magánszektor hatását úgy igyekezett kivédeni, hogy szétválasztotta a magán- és az állami egészségügyet, az új törvénnyel külön engedélyhez kötve a privát munkavégzést. Ám ez akkora zavart okozott, hogy végül engedtek – forrásaink szerint az engedély formálissá vált, mert a hivatalos szervek lényegében az összes kérelemre igent mondtak - írta a lap. Továbbiak a teljes cikkben