Alig több mint fél évvel ezelőtt még a leggyakoribb vesztegetési forma volt hazánkban a paraszolvencia.
A hálapénzfizetés volt a koronavírus évében a legelterjedtebb vesztegetési forma Magyarországon – derül ki a Transparency International jelentéséből. A Globális Korrupciós Barométer elnevezésű kutatás egyik legfontosabb jellemzője, hogy a lakosság közvetlen tapasztalataira, így a megvesztegetésben való részvételére is rákérdez. Az ilyen kérdéseknél ugyan mindig magas a látencia, és sokan nem is válaszolnak, de a kapott reakciókból mégis fontos következtetések vonhatók le - írta a 24.hu.
Az állami egészségüggyel kapcsolatba került válaszadóknak a 18,4 százaléka vallotta be, hogy fizetett paraszolvenciát. Az arány így is valamelyest csökkenő tendenciát mutat: a Transparency International 2016-os hasonló kutatásában ez még 22 százalék volt.
Mindkettő meglehetősen sok ahhoz képest, hogy a bevallásos alapon folytatott kutatás eredménye szerint a hasonló ügyletetek 2 százaléka zajlott bíróságon, 3,8 százaléka rendőrségen, 3,9 százaléka állami iskolában, 4,4 százaléka a hivatalos iratokat és engedélyeket kiadó kormányhivatalban, 5,6 százaléka pedig munkanélküli vagy más társadalombiztosítási járadékot nyújtó kormányhivatalban.
Mikola Bálint, a Transparency International Magyarország kommunikációs és kutatási vezetője a 24.hu kérdésére elmondta, adatfelvétel abban az időszakban történt, amikor a hálapénzfizetés még megtűrt jelenség volt Magyarországon, legalábbis annak utólagos és önkéntes felajánlása” – mondta Mikola Bálint, hozzátéve, hogy amikor a most megjelent tanulmány készült, már nyilvános volt a – korrupcióellenes szervezet által helyesnek tartott – törvényalkotói szándék, amely a hálapénz tilalmára vonatkozik.
Számítani kell arra, hogy akár néhány éves átfutása is lehet annak, hogy a magyarok igazodnak az új jogi szabályozáshoz – tette hozzá, hogy a hálapénzzel kapcsolatos attitűdök nem változnak meg egy csapásra csak azért, mert a büntető törvénykönyv szankciót helyez kilátásba.
Azoknak az aránya, akik kórházban, állami egészségügyi intézményben támaszkodtak személyes kapcsolataikra, 41,1 százalék volt, ez pedig a tanulmány szerint jelentősen torzítja a szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférést.