Muszbek Katalin: A hospice halála lenne, ha a betegektől kérnénk pénzt.
26 éve forrásért és elfogadtatásért küzd a Magyar Hospice Alapítvány igazgatója, aki az egész mozgalom szóvivője akar lenni a segítségkérésben. Muszbek Katalinnak eszébe sem jut a betegektől pénzt kérni, viszont egy valamiben felelősséget érez. Az interjút múlt hét pénteken vettük fel, azóta kiderült, hogy az Emmi 40 millió forinttal támogatja a Magyar Hospice Alapítványt – olvasható a 24.hu portálján.
- A betegek között utcai ruhában jár-kel, az interjúhoz mégis felvette a fehér köpenyt. Fontosnak tartja, hogy lássák az orvosidentitását?
- Pszichiáter vagyok, a rákbetegek pszichológiai támogatásával foglalkozom 1988 óta. Fontosnak tartom, hogy tudatosuljon az emberekben, a hospice egészségügyi, nem pedig civil dolog. Külföldön azt tanultam, hogy a betegek között ne köpenybe járjak, de a nyilvánosság felé azt képviselem, hogy orvos vagyok.
- 1991-ben hozta létre a Magyar Hospice Alapítványt. 26 év után is köpenyt kell húznia, hogy az emberek elhiggyék, a hospice nem csak arról szól, hogy az ápolók simogatják a haldoklók kezét?
- Bár a halállal kapcsolatban a rendszerváltáskor jellemző zártság sokat nyílt, még mindig tapasztalunk hárítást. A családok általában nyitottak a hospice-ra, de amikor a baj bekövetkezik, sokszor azt mondják, nem akarnak a hospice-ba menni, mert az a halált jelenti. Pedig a beteg abban az állapotban van, hogy meg fog halni, mi pedig pont az életet biztosítjuk még a halál előtt. A hospice-házban orvosok, nővérek, ápolók, pszichológusok, szociális munkások, gyógytornászok dolgoznak, és jár ide lelkész is. Végzünk otthonápolást is, heti 80-100 beteg van a rendszerünkben. De nemcsak a betegekkel, a családjukkal is foglalkozunk. A mostani médiafigyelem sokat segít a mozgalomnak, és nemcsak a pénzadományok miatt, hanem azért is, mert jobban tudatosul, mennyire összetett a hospice-ellátás. A teljes interjú a portálon olvasható!