A kamara feladata, hogy kihangosítsa az orvosok szavát

Mi is érezzük ezt a fajta nyomást, de a kamara nem szakszervezet, mi nem szervezhetünk sztrájkot, nem szólíthatunk fel munkabeszüntetésre. A helyi problémák megoldásában a szakszervezeteknek kell fellépniük. A kamara eszköze az orvosszakmai érdekek érvényesítésére az, ha fenntartja a partneri viszonyt az ágazat vezetésével, ugyanakkor véleményünket, érveinket igyekszünk megismertetni a társadalommal is, hogy az ő támogatásuk egyaránt erősítse célkitűzéseinket - mondta a medicalonline-nak adott interjúban  Meglécz Katalin, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) titkára.

– Önt 2019-ben, az Újratervezés csoport támogatásával választották a MOK titkárának, ám eddig nemigen ismerhettük meg. Miért?

– Hivatásos katonaként dolgoztam, ebbéli minőségemben és a honvédség szigorú nyilatkozattételi szabályai miatt látványosan nem vehettem részt a kamarai munkában, ugyanakkor a háttérben aktív részese voltam az elnökség tevékenységének, különösen a jogi, szabványosítási területeken.

– A kötelező kamarai tagság felszámolása óta sikerült magára találnia a kamarának?

– Az áprilisi határidőt megelőzően nagy nekibuzdulással vetettük bele magunkat a tagok visszatoborzásába, de az elnökségi munka ugyanúgy folyt tovább, abban nem történt fennakadás. Azt tapasztalom viszont, hogy azok a tagjaink, akik a maradás mellett döntöttek, sokkal aktívabbak lettek. Több megkeresés érkezik hozzánk, és olyan új munkacsoportok alakultak, vagy alakulnak, mint a vállalkozói, a szakrendelői vagy a finanszírozási. (...)

– Van olyan tagjuk, aki éppen bírálja a MOK-ot azért, hogy szóba áll azzal a miniszterrel, aki „szélnek eresztette” a kamarát, és azért, hogy a testület „elfogadja az ágazatvezetés orvos-ellenes intézkedéseit”. Ön az egyik résztvevője volt a július 24-ei megbeszélésnek. Milyen megegyezés történt?

– Sok minden elhangzott, de csak abban egyeztünk meg, hogy újra kell indítani a szakmai párbeszédet a kamara és a tárca között. Egyébként tagtársunk kifogása azzal volt kapcsolatos, hogy 6 óráról 8 órára növelik a járóbeteg-szakellátásban a rendelési időt, amit mi – szerinte – jóváhagyólag elfogadtunk. Ezzel szemben az álláspontunk az volt, hogy a teljes munkaidőt nem lehet 8 óra rendelési idővel kitölteni, mert a nagy munkaterhelésen túl a szakrendelőkben vannak egyéb feladatok, amelyeket nem a beteg jelenlétében kell elvégezni. Így nemcsak a rendelési idő, hanem a tényleges munkaidő is megnövekszik, ami az ellátás biztonságát veszélyeztetheti. Egyébként a vonatkozó rendelet előzetes egyeztetés nélkül jelent meg, annak véleményezésére sem volt lehetőségünk, az új szabályozást a kamara elnöksége is a Magyar Közlönyben látta először. Ennek nyomán országos kérdőíves felmérést indítottunk annak érdekében, hogy kiderüljön, milyen hatásai lesznek a rendeletnek a gyakorlatban. Bár azt már most feltételezni lehet, hogy amennyiben például a néhány napban 4-6 órában rendelő nyugdíjas kollégáink emiatt nem vállalják a továbbiakban a gyógyítást, az a betegek ellátáshoz való hozzáférést fogja tovább szűkíteni.

– Milyen eredmények születtek a felmérés során?

– Egyelőre feldolgozás alatt állnak a  kérdőívek, csak előzetes adataink vannak. De az már most látszik, hogy a választ adó kollégák már a rendelet megjelenése előtt is tapasztalt orvos- és szakdolgozóhiányt, valamint a nagy leterheltségből eredően minőségromlást a szakrendelőkben; most túlnyomó többségük ennek további rosszabbodására számít. 

Továbbiak a teljes cikkben