A kancellári játszma

A nyári politikai uborkaszezon váratlanul egészségpolitikai vitát hozott. Még júniusban Varga Mihály pénzügyminiszter jelezte, aggódik a kórházak adóssága miatt, és az egyetemekhez hasonlóan költségvetési felügyelők kinevezését látna szükségesnek. Nagy Anikó államtitkár erre reagálva azt mondta: ő nem szeretne hagyományos kancelláriát, vagyis ilyen típusú ellenőrzési struktúrát bevezetni a kórházaknál - idézi fel a Figyelő.

A pengeváltás visszhang nélkül maradt, és csak kisebb hullámokat vert a Gazdasági Versenyhivatal éves jelentése is, amely kartellgyanúról számolt be a kórházak műszer-beszerzésénél. A bombát az Állami Számvevőszék (ÁSZ) elnöke robbantotta, aki múlt heti interjújában az anarchia és a botrány jelzővel illette az egészségügyi intézmények ellenőrzésének tapasztalatait.

A szokatlanul éles hangvételű kritika megszólalásra késztette az egészségpolitika szinte összes szereplőjét. Az EMMI visszafogottan csak annyit reagált, hogy tanulmányozzák az ÁSZ jelentését, és attól függetlenül is folyamatban van a kórházak gazdálkodásának áttekintése. A Magyar Kórházszövetség és az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesülete az ÁSZ elnökéhez hasonlóan karcos hangvétellel visszautasította az általánosító megállapításokat. Álláspontjuk szerint ilyen kevés pénzből ilyen jó színvonalú ellátást szinte sehol a világon nem tudnak nyújtani, és bár a jogszabályokat be kell tartani, a legfőbb törvény mégis a „beteg üdve”.

Az ÁSZ elnökének a megszólalása mögött többen politikai szándékokat sejtettek, miszerint a kancellári rendszerről szóló pénzügyminiszteri tervet kívánta megtámogatni. A gyanút táplálta, hogy a kórházak ellenőrzéséről egy tavalyi jelentés a legfrissebb, az is csupán néhány intézményt érint, és a talált hiányosságok nem különböznek a korábban tapasztaltaktól. Ráadásul a közbeszerzések elmaradásának kritikáját egy olyan termékkel illusztrálta, amelyet egy kormányrendelet értelmében a kórházaknak a büntetésvégrehajtástól kell kötelezően beszerezniük. Egy olyan vitát látunk kibontakozni, ahol mindenkinek van igazsága.

Az állam pénzügyeiért felelős miniszter számára kevés bosszantóbb dolog lehet, mint azt látni, hogy évről évre tízmilliárdokkal kell kisegíteni a kórházakat, hiába növelik a költségvetésüket, hiába fogadkoznak az ágazat vezetői, hogy most már rendbe teszik az intézmények gazdálkodását. Ráadásul az átláthatatlan gazdálkodás miatt nem lehet biztosan megítélni, hogy mennyiben alulfinanszírozott a rendszer és mennyiben pazarlás okozza a szűkösséget. Abban sem nagyon lehet vitatkozni, hogy nem tűrhető hosszabb távon, hogy egy komplett ágazat kezeli évtizedek óta irányelvként a költségvetési intézményekre vonatkozó szabályozásokat.

A kórházak oldaláról viszont teljesen más kép rajzolódik ki. Az újratermelődő hiánynak szinte biztosan nem az az oka, hogy a kórházak a szabályok megszegése miatt a lehetségesnél drágábban szerzik be a gyógyszereket, kötszereket, élelmiszereket, merthogy a költségvetésük több mint kétharmada bérjellegű kiadás. Valószínűleg mélyebb strukturális okai vannak a hiány újratermelésének.Másrészt, mint az ÁSZ elnöke is megállapította, a jelenlegi gyakorlat kifejezetten ellenérdekeltté teszi az intézményvezetőket a kiegyensúlyozott gazdálkodásban, a hiányt úgyis kifizetik majd, amióta pedig állami intézmények lettek, még azzal is szembe kell nézniük, hogy az esetleges megtakarításukat elveszik.

További részletek a cikkben.