Mit hoz az Orbán-kormány újabb négy éve az egészségügyben?

Mindenki tudja, hogy Magyarországon magas és drámaian nő a lakosság egészségügyi kiadása, és arcpirítóan kevés a nagyobb szociális biztonságot adó, kockázatkezelt magánfinanszírozás – az egészségpénztárak, magánbiztosítások – aránya. Éppen ezért nehezen értelmezhető, hogy az öngondoskodás, a szervezett magánfinanszírozás miért kapott most két pofont is - írja Kincses Gyula, egészségügyi szakértő a Magyar Narancsban.

Bár (még mindig?) nincs új, a kormány(fő) által elfogadott egészségügyi program, néhány részlet már tisztul. Az elemzéshez az új emberminiszter, Kásler Miklós körüli történéseket, a Magyar Nemzeti Bank 180 felzárkóztatási pontját, a 2019-es költségvetés tervezetét, valamint Domokos Lászlónak, az Állami Számvevőszék elnökének a mondásait használom.

Emmi, Kásler: ugyanazt, csak kicsit jobban!

Az egészségpolitikai államtitkárság felső vezetése teljesen kicserélődött, s akár tiszta lappal is indulhatnak. Lelkész elődje fejét nem zavarták meg az egészségüggyel kapcsolatos gondolatok, Kásler viszont elsődlegesen egészségügyi miniszternek érzi magát. Első intézkedései a legsúlyosabb problémákra koncentráltak, arra, ami a lakosságot leginkább zavarja. Meghirdette a sürgősségi és az alapellátás „rendbetételét”, a kórházi fertőzések visszaszorítását és nagy nemzeti programokat a lakosság zömét érintő népbetegségek ellen.

Ez utóbbiakkal lassan 25 éve adós az egészségpolitika. Magyarországon 2016-ban 5744 ember halt meg szívinfarktusban. Ez a harmada annak, ahányan 1990-ben haltak meg, tehát a javulás látványos – de az EU 28 tagállamában csak Romániában, Máltán, Horvátországban és Bulgáriában rosszabb a helyzet. Ám a megoldás nem az újabb szuperkórház és még tíz szupergép lenne – mert a halálozás csökken ugyan, de az infarktusos esetek száma nő. Éppen ezért azt kellene elérni, hogy ne kapjon annyi ember szívszélhűdést; hogy ne éljenek olyan sokan magas vérnyomással; ehhez pedig rendszeres szűrés kell, és az, hogy a kiszűrt betegek gondozásba kerüljenek. És főleg: életmódváltás. 

...

A beharangozott nagy nemzeti programok nagy előrelépés. Ám lelkesedésem árnyalódik, mert e programok állítólag már készen is vannak. Pedig két hét alatt nem szabad az ilyesmit letudni. A magam bőrén is tapasztaltam: bár a szakmai és társadalmi vita, a sok egyeztetés idegölő és időhúzó, mégis mindig jobb lesz a végeredmény. Ami még fontosabb: ettől érezné a programot sajátjának a szakma, s így lehet a betegeket is bevonni. De a tárca ragaszkodik a hagyományos, paternalista orvosbeteg viszonyhoz. Átfogó rendelet született a kórházi fertőzések visszaszorítása érdekében, de Kásler bírósági döntés ellenére sem hajlandó kiadni az adatokat; szerinte a lakosság nem elég okos ahhoz, hogy jól értelmezze azokat. 

...

Az ÁSZ mint a párt ökle

Az ÁSZ javaslatára megszűnik (nem hosszabbodik meg) a kórházak mentessége a szigorú gazdálkodási szabályok alól. Innentől – ha tényleg betartatják a szabályokat – a kórház akkor fizethet ki bért vagy számlát, ha van pénz a kincstári számláján. Ezért riogatnak 40 kórház bezárásával a médiában, ami persze nem fog bekövetkezni, mert politikai képtelenség lenne. De ebben a formájában nem is lenne célszerű. A csődalapú bezárás esetén nem a „felesleges” (azaz jó ellátásszervezéssel kiváltható) kórházak húznák le a rolót. Komoly adósság ugyanis zömmel azokban az intézményekben keletkezik, ahonnan már nem lehet továbbküldeni a súlyos beteget. Szigorra valóban szükség lenne: de a szigor semmit nem ér a teljesítményfinanszírozási rendszer korszerűsítése és a pénzügyi keretek kórházak közötti, feladatarányos újraosztása nélkül.

További részletek a cikkben.