A karanténfáradtság valós veszély

Lassan egy hónapja, hogy a magyar kormány járványügyi vészhelyzet hirdetett, majd kijárási korlátozást vezettek be. A kezdeti ijedtség azonban mára enyhült, úgy tűnik, sokak számára egyre komolyabb kihívás a rendkívüli intézkedések betartása. V. Komlósi Annamáriával, a Magyar Pszichológiai Társaság (MPT) Katasztrófapszichológiai Szekciójának elnökével, az ELTE címzetes egyetemi tanárával, a fegyelem lazulása kapcsán az úgynevezett karanténfáradtságról beszélgetett a magyarnemzet.hu.

Hivatalosan a világjárványt is a katasztrófák közé sorolják, mert nagyon sok embert érint egészségi, gazdasági, stb. vonatkozásban olyan mértékben, hogy a helyzet kezelése különleges intézkedéseket kíván meg – kezdi. V. Komlósi Annamária. A helyzet mégis speciális, hiszen egy földrengéshez vagy áradáshoz képest a pandémia esetében láthatatlan ellenséggel állunk szemben, amiről ráadásul – bár egyre többet – összességében még mindig nagyon keveset tudunk igazán pontosan.

A világjárvány az egész világ életét felforgatja. Rengeteg szempontból nem folytathatjuk a megszokott életünket, nem mozoghatunk szabadon, elszigetelődnünk, és még a bizonytalanság is óriási, hiszen senki sem tudja, meddig fog mindez tartani – sorolja a katasztrófapszichológus, mennyiféle stressz-forrással is kell most számolnunk. Mindezek pedig, mondja, számos negatív érzelmet válthatnak ki, frusztráltságot, félelmet, szorongást, dühöt, agressziót, vagy vissza-visszatérő negatív gondolatokat, depressziót.

A katasztrófahelyzetek első időszakában, amikor hirtelen fenyegetve érezzük az életünket és elveszítjük a kontrollt az életünk felett, jellemzően érzelmileg és nem racionálisan reagálunk. Ilyenkor csökken az emberek tudatossági szintje és önkontrollja. A viselkedés regresszívvé válik, és megfontolatlanabbul, gyakran indulati szinten reagálunk sok mindenre – magyarázza V. Komlósi Annamária.

Ha a veszélyhelyzet nagyon elhúzódik, a józan, tudatos énünk később sincs könnyű helyzetben, hiszen a megszokott életrend felbomlása önmagában is frusztráló, de a hetek múlásával a hosszan tartó – ráadásul kényszerű – összezártság tovább növeli a stresszt. Továbbiak a cikkben