A legijesztőbb pillanat a negyedik napon jött el, amikor kora reggel a velem egyszerre befektetett betegek meghaltak.
Az egész testet átható fájdalom, a fulladozás, a tehetetlenség, a kórházi magány, a szerettekért érzett aggodalom szinte mindenkinél közös élmény, aki elkapta az új típusú koronavírus-fertőzést, éljen bárhol is a Földön. A hvg.hu összegyűjtötte Ázsia, Észak- és Dél-Amerika, Európa, Ausztrália néhány betegének történetét.
Sokan mondják, hogy olyan, mint az influenza. Hát tízszer rosszabb" – mondta a Walb.com-nak a georgiai Albany-ban élő Terrica Sparks. Mintha egy kamion parkolt volna a mellkasomra. A legegyszerűbb dolgokat is nehezemre esett megtenni, beszélni is alig tudtam.
"Ennek a betegségnek nincs neve, nincs színe, nincs kora. Mindenki elkaphatja, és szeretném, ha az emberek tudnák, és okulnának abból, hogy én min mentem keresztül. Olyan fájdalom gyötört, hogy voltak pillanatok, amikor azt gondoltam, hogy inkább feladom: csak fekszem, és hagyom, hogy megtörténjen. Muszáj volt erőltetnem magam, hogy arra gondoljak, érdemes harcolni.”
Ő feltehetően egy templomban kapta el a betegséget, ahol énekesként lépett fel. Pár nappal később már érezte, hogy valami nem stimmel, és megtudta azt is, hogy a templomi eseményen jelen volt egy utóbb koronavírussal diagnosztizált ember is. Ő is leteszteltette magát, és két hétre házi karanténba vonult.
Otthon először hányingerei voltak, minden étel kijött belőle. Azt gondolta, hogy gyomorfertőzése van, aztán egy éjszaka rátört a láz és a megállíthatatlan köhögés. Szólt a férjének, hogy nincs jól.
A fájdalomtól szenvedett a leginkább. Mintha szülési fájdalmaim lettek volna. A gyomromból indult és kisugárzott a hátamra. Semmi fájdalomcsillapító nem használt, és folyamatosan köhögtem. Felment a lázam, a szívem úgy vert, mintha ki akarna ugrani a helyéről. A szoba körbe-körbe forgott körülöttem.
Alig kapott levegőt, nehezére esett még beszélni is, a fürdőszobába kimenni sem volt szinte ereje. “Akkor már tudtam, hogy nagy a baj. Minden nap csak feküdtem, és már fel akartam adni a küzdelmet.” Férje március 20-án vitte be a kórházba, még pont időben. Már 150 felett járt a pulzusa, és 40 fokos volt a láza. “Azonnal befektettek az intenzívre, gyógyszereket kaptam és infúziót.”
A nő olyan súlyos állapotban volt, hogy egyszerre hárman sürgölődtek körülötte. Azt hiszem, egy órájuk volt az orvosoknak, hogy a gyógyszerekkel rendbe hozzanak annyira, hogy ne álljanak le a szerveim.
Még másnap is úgy érezte magát, hogy közel a vég. A kórházban derült ki, hogy Covid-19-cel fertőződött meg. Azóta már hazaengedték, de még pár napig várnia kellett, hogy megölelhesse gyermekeit. Még több beteg, még több történet a cikkben