A kétezres évek elején egy egész sziget függött rá a kokainra

2001. június 7. méltán kerülhetne be a portugál történelemkönyvekbe – ez volt az a nap, amikor a 140 ezer fős São Miguel partjainál több száz kilónyi kokain bukkant fel, ami alapjaiban rengette meg a helyiek életét, írja a Telex.

A szicíliai Antonino Quinci egy spanyol bandának csempészte a prémium árut Venezuelából. Ekkor már másodszorra szelte át az Atlanti-óceánt, a heves szélben azonban megsérült az egyik hajólapát, ezért be kellett iktatnia egy megállót. Így került az Azori-szigetek legnagyobbja, São Miguel partjaihoz, a kényes áru miatt viszont nem mehetett egyből a kikötőbe, ezért egy barlangban rejtette el a kokaint – a több száz kis csomagot egy halászhálóba tekerte, amit egy vasmacskával rögzített a víz alatt.

A rejtekhely nem volt bombabiztos, a nagy hullámok már másnap partra sodortak jó pár csomagot – a rendőrök pár órán belül 270 csomag, összesen 290 kiló kokaint regisztráltak. Egy héttel később egy férfi további 158 kilóra bukkant egy másik öbölben, pár nappal utána pedig egy helyi tanár riasztotta a rendőröket egy 15 kilós kapás miatt – a férfi nem merte megérinteni a zsákmányt, mert attól félt, hogy valaki figyeli és megöli, ha hozzáér. A rendőrség két hét alatt közel féltonnányi – ma körülbelül 19,6 milliárd forint értékű – kokaint foglalt le.

Az Azori-szigetek Nyugat-Európa legszegényebb részei közé tartozik, így nem véletlen, hogy a szigetlakók között korábban úri huncutságnak számított a kokainfogyasztás. 2001 júniusában ez megváltozott. Sokan ugyanis nem jelentették a rendőröknek a talált zsákmányt, helyette belevágtak a dílerkedésbe, így a kokain ellepte az utcákat. Mivel a többségnek ismeretlen drogról volt szó, sokan az értékével sem voltak tisztában, így általában bőven áron alul adták a kokaint – ami azzal is járt, hogy az gyakorlatilag mindenkinek elérhető lett.

Sokan egészen hajmeresztő fogyasztási módokat fejlesztettek ki: cukor helyett kokainnal ízesítették a kávét, a helyi legendárium szerint egyes háziasszonyok sütés előtt liszt helyett is kokainba forgatták a húst. Voltak gyerekek, akik krétapornak nézték a zsákmányt, és azzal jelölték a focikapukat. 2001 nyarán valóságos káosz uralkodott a szigeten: tizenkét évesek kaptak rá a kokainra, a szórakozóhelyek megteltek kattogó bulizókkal. A korábban este hét körül elcsendesedő kisvárosokban teljesen átalakult az éjszakai élet.

Portugáliában – Európában elsőként – ráadásul pont ebben az időszakban, 2001 júliusában lépett életbe az a törvény, amely dekriminalizálta a drogfogyasztást. Az új szabályozás értelmében a dílerkedésért még mindig börtön járt, de a fogyasztást és kisebb mennyiség birtoklását nem büntették.

A helyzetet tetézte, hogy Quinci csempészáruja a megszokottnál sokkal tisztább és erősebb anyag volt. Sokan egy idő után már más drogokkal keverték, egyesek heroinnal együtt, intravénásan adagolták. Az első hónap alatt már húszan haltak meg túladagolásban.

További részletek a Telexen.