A kiégés nem a gyógyítók magánügye

A kiégés során az egyébként motivált, érzelemgazdag személyiség telítődik a napi problémákkal, emocionális kimerülés és a deperszonalizáció következik be. Az egészségügyi dolgozók kiégése (burnout) jelentős mértékben befolyásolja a műhibák és a szövődmények előfordulását, közvetve és közvetlenül jelentős hatást gyakorol a betegellátásra. A megelőzés két fontos iránya a szervezeti/intézményi út és az egyéni lehetőségek eszköztára - olvasható a medicalonline.hu-n.

A gyógyítók jóllétének vizsgálatában a kiégés rendkívül fontos kérdés. A Pubmed adatbázisában tízezres nagyságrendű a kizárólag a kiégésre vonatkozó vizsgálatok száma. E kutatások egy része az egészségügyi dolgozók kiégésének jellegzetességeire, más részük a kiégés következményeire fókuszál. A potenciális következmények között egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a műhibákra és a szövődmények előfordulására vonatkozó vizsgálatok, amelynek mindegyike szoros összefüggést mutat ki a kiégett gyógyító és a komplikációk előfordulása között. A kiégéssel összefüggésben megjelenik a diszruptív orvos fogalma is, aki nem megfelelő kommunikációjával, korlátozott információátadásával és diszfunkcionális csapatmunkájával veszélyezteti a biztonságos betegellátást.

A 2013-as magyarországi reprezentatív orvoskutatást, az adatok azt mutatják, hogy a magyarországi orvosok körében a kiégés hatékonyságcsökkenés dimenziója fordul elő a leggyakrabban: a vizsgált orvosok mintegy 65,1%-a esetében volt közepes vagy nagy a pontszám a kiégés hatékonyságcsökkenés alskáláján. Ezt követte az emocionális kimerülés dimenziója, amelyben a közepes és nagy pontszámúak aránya 49% volt. Fontos megemlíteni továbbá, hogy az eredményeink szerint a hatékonyságcsökkenés a legnagyobb mértékben a pszichiátria területén dolgozókat jellemzi (77,8%), őket követik az aneszteziológia–intenzív terápia szakorvosai (73,6%), majd az ortopédia–traumatológia területén dolgozók (73,4%)